Kisfia karjaiban halt meg a fiatal családapa

Egy 35 éves fiatalember, B. G. kisfia karjaiban halt meg otthonában. Nem gyógyíthatatlan betegségben, hanem azért, mert a klinikán nem az elvárható módon kezelték. Bekövetkezett halálával összefüggésben – állapította meg a Pécs Városi Bíróság első fokon – a Pécsi Tudományegyetemet, mint alperest, kártérítési felelősség terheli.
B. G. története akkor kezdődött, amikor 2002 nyarán akut hasnyálmirigy gyulladáson esett át. Ezt a 400 ágyas klinikán konzervatív módon, műtét nélkül kezelték, ám tavasszal felhasi panaszai jelentkeztek. Ekkor egy műszeres vizsgálattal tíz centis cisztát találtak, melynek műtéti eltávolítását javasolták. 2003 tavaszán felvették az egyetem egy másik klinikájára, ahol megműtötték, majd hazaengedték. Hazamenetele után néhány nappal lázas lett, köhögni kezdett, ezért jelentkezett a háziorvosánál, aki tüdőgyulladás vagy tüdőembólia gyanújával kért labor és mellkas felvételt. Ennek eredményeként sürgősen beutalták a belgyógyászati klinikára, ahol javasolták B. G.-nek, hogy mielőbb keresse fel operáló orvosát.
Ez meg is történt, két-három naponta járt kontrollra és kötözésre az őt operáló orvoshoz. Már az első kontroll alkalmával, április közepén vitt magával egy leletet, amely változatlan méretű cisztáról tanúskodott, pedig azt a műtét során beszájaztatták a gyomorba. Folyamatosan beszámolt általános állapotának romlásáról, hasi puffadásáról, lázairól, s bemutatta a háziorvos által áprilisban kért laborvizsgálat eredményét is. Ám az orvos furcsa módon nem ajánlotta fel számára a konkrét vizsgálatot annak ellenére sem, hogy a lelet nem mutathatta ki ugyanazt az általa megoperált cisztát, amely valójában, mint a boncolás során kiderült, tályog volt. Május 12-én ismét jelentkezett vizsgálatra, akkor az ultrahang kimutatott egy kóros elváltozást, s orvosa ekkor CT vizsgálatot kért. Ezt követően B. G. még haza tudott menni, ám keringése összeomlott, s kisfia szeme láttára meghalt. A boncolás bebizonyította, hogy az ultrahangon látott ciszta valójában tályog, a halál oka pedig az ebből kiinduló általános elfertőződés.
A bíróság megállapította, hogy a műtétet végző orvosban ugyan felmerült a gyulladás, mint lehetőség, annak okát azonban egy hónapon keresztül nem tisztázta. A valós kórisme felállításának elmaradása orvosi mulasztás következménye, vonta le a bíróság a következtetést, pedig a szükséges orvosi beavatkozás elvégzése esetén nagyobb esélye lett volna a betegnek az életben maradáshoz.
Megkérdeztük a felperes feleség ügyvédjét, dr. Martin Zoltánt az ügyről. Elmondta, hogy miután az ítélet még nem jogerős, ezért ügyvédi minőségében nem kívánja minősíteni az esetet, de magánemberként úgy gondolja, a 15 éves lánynak és a nyolcéves kisfiúnak az ítélet, bármi legyen is az, már nem tudja visszaadni az apjukat.

Súlyosabb esetben a perek jó része kártérítésre irányul, s ritka, amikor az intézményt vagy annak orvosát büntetőjogilag kell elmarasztalni. Az egyetem rendelkezik felelősségbiztosítással, a perek indulásakor tehát bevonják a biztosító jogászát, aki nem egy esetben a felek közti, peren kívüli megegyezésre törekszik.

A gond akkor van, ha a kártérítés összege magasabb ötmilliónál – ez a felső határ –, amelyet az élet már meghaladott. Az ezen felüli összeget az intézetek fizetik.

Az orvossal szemben az egyetem ezidáig, miután nem büntető eljárásokról van szó, fegyelmi eljárást nem folytatott le.

Súlyosabb esetben a perek jó része kártérítésre irányul, s ritka, amikor az intézményt vagy annak orvosát büntetőjogilag kell elmarasztalni. Az egyetem rendelkezik felelősségbiztosítással, a perek indulásakor tehát bevonják a biztosító jogászát, aki nem egy esetben a felek közti, peren kívüli megegyezésre törekszik.

A gond akkor van, ha a kártérítés összege magasabb ötmilliónál – ez a felső határ –, amelyet az élet már meghaladott. Az ezen felüli összeget az intézetek fizetik.

Az orvossal szemben az egyetem ezidáig, miután nem büntető eljárásokról van szó, fegyelmi eljárást nem folytatott le. Fejenként 5-6 milliós kártérítés is reális lehet B. G. ügyében úgynevezett közbenső ítélet született. Kártérítési perek esetében szokásos eljárási mód, hogy elsőként azt célszerű megállapítani, hogy fennáll-e egyáltalán a kártérítés jogalapja. Ha igen, és ezt másodfokon is megerősíti az eljáró bíróság, akkor kell számba venni, hogy ez körülbelül milyen nagyságrendű pénzösszeget jelent. Jelen esetben például vizsgálandó, hogy az özvegy és a két gyerek pszichés megbetegedés következtében szorult-e pszichológusi kezelésre, figyelembe veendő, hogy eddig az apa keresetéből is élt a család, amely most nyilvánvalóan kiesett, s a temetéssel kapcsolatos költségek is számításba veendőek. Ebben a bírósági szakaszban, amely újra első fokról indul, a gyerekek is felperessé válnak az anya mellett.

A nem vagyoni kártérítés ebben az esetben, mondja az édesanya ügyvédje, fejenként minimum 5-6 millió forint, ez a bírósági gyakorlatot figyelembe véve reálisnak tűnik. A bíróság szerint a szükséges orvosi beavatkozás megnövelte volna a férfi életben maradásának esélyét (képünk illusztráció) -->