A reikiről

A reiki szóösszetételt többféleképpen fordíthatjuk. Első tagját, a rei szót használják ’szellem, lélek, természetfölötti, csodálatos’, valamint ’aura’ értelemben is, míg a ki kifejezés, amely a japán nyelvben több mint 11442 összetett szó részét képezi, s egyaránt fordítható ’gáz, levegő, lélegzet, energia, erő’ magyar megfelelővel, ebben az összetételben ’életenergia’ jelentéssel bír.

A reiki szó jelentését magyarul Hawayo Takata, a reiki módszerének nyugati meghonosítója fordítása alapján gyakran (a meglehetősen pontatlan) ’univerzális életenergia’ fordítással adják vissza. A mai magyar nyelvhasználatban a reiki terminus egyaránt használatos a rendszer és a rendszer hatékonyságát biztosító energia megnevezésére.

A reikit a japán Uszui Mikao (angol írásmóddal Mikao Usui) fedezte fel 1922-ben egy huszonegy napos lelki gyakorlata alkalmával, annak mintegy véletlen mellékhatásaként. Az 1926-ban bekövetkezett haláláig több, mint kétezer ember sajátította el a módszerét, amely a harmincas években Hawayo Takata közreműködésével Japán határain túlra is eljutott. A 70-es, 80-as években a reiki mindinkább elterjedt úgy Amerikában, ahogy Európában is, s a rendszerváltás után Magyarországon is széles körben ismertté vált.