Egy spanyol könyvbemutató tapasztalatai

Szombaton egy ismerősöm fiának a könyvbemutatóján vettem részt Ibizán, melynek helyszíne az egyik legismertebb könyvesbolt volt. Számos ember jött össze, s persze senkivel sem tudtam kommunikálni. Az ismerősömhöz sok ember ment oda, de azért rám is szakított egy kis időt, s nagyon örült, hogy elmentem. A barátnőjeként mutatott be a húgának és az édesanyjának is. Összefutott a rokonság, a haverság, s biztos néhány irodalom, s főleg scifi kedvelő is. A média ugyanazt nyújtotta, mint Magyarországon. Vagy két újság, vagy a helyi tévé képviselői voltak ott. Mindössze annyi ideig mutatták meg magukat, amíg készítettek néhány fotót, s el is tűntek.

Mikor tudósító voltam, én mindig ott voltam végig, szerettem emberközelről megfigyelni mindent, és úgy megírni egy cikket, nem pedig internetről összeollózni a dolgokat. Nem is lettem ezért „jó” újságíró…

Egy mindössze 21 éves srác, aki fogta magát, írt egy scifit, és már el is indult az írói pályán. A kiadó az ország több pontján szervez neki könyvbemutatókat. Néhány hete Barcelonában volt, most meg itt a szülővárosában, Ibiza szigetén, s gondolom még több helyre is megy majd.

Kuriózumnak számított a szigeten, hiszen ibicencó (bennszülött) embernek talán először jelent meg könyve, legalább is én erre gondolok a hallottak alapján, ami nem biztos, hogy jó is.

Sajnos nem sokat értettem az egészből, bár nagyon figyeltem, de nagyon gyorsan beszéltek. Egy hölgy kérdezgette, sokat nevettek, jó humora volt a srácnak. Volt aki ibicencóul, volt aki katalánul kérdezett, a fiú azonban elmondta, hogy a többség kedvéért ő castellanóul beszél. Volt, amiket azért megértettem, s mivel volt néhány reprezentációs kép is a kivetítőn, így összeraktam magamban, miről is szólhat a könyv. A lényege egy dimenzióugrás volt egy párhuzamos világba. Egy barcelonai fiú kísérletezik, azonban az apja kerül át egy másik dimenzióba, így nem tehet mást, ő is követi egy társasággal, és különböző kalandokat élnek át. A rácsok ábrája jól mutatta ezt a dolgot.

Amikor már nem nagyon értettem, vagyis jobbára katalánul folyt a beszélgetés, szétnéztem a könyvesboltban, éreztem az új könyvek illatát, meg is érintettem néhányat. S elképzeltem, hogy az én könyvem is ott van.

De sajnos nem volt ott.

Ennek a fiúnak a könyvéből kb. 50 db-ot láttam előkészítve. Végül is nem tudom, hogy hány darabot vettek meg, de már 20-25 ember kezében ott láttam, amikor eljöttem. Volt egy kis koccintás is jó spanyol borral, s persze egy kis harapnivaló, de azt meghagytam a vendégeknek. A fiú anyjához mentem, gratuláltam, majd elköszöntem.

Eszembe jutott, amikor az első könyvemmel (Menni vagy maradni?) kapcsolatban volt egy író-olvasó találkozó Bodonyban még 2008-ban. Talán 25-en jöttek el, s csak anyum és a lányom volt a rokonságomból. Nekem csak két darab könyvemet vettek meg összesen, azok is egriek voltak. Megtanultam egy életre, hogy nem lehetek próféta a saját hazámban, az a könyv a kézzel fogható bizonyítéka neki.

Az Isten nyilai között, avagy a Titok valóban működik c. könyvem kapcsán Egerben, a Szépasszonyvölgy egyik csodás helyén, a Ködmön csárdában voltunk, szintén vagy 27-en 2010-ben. Ott is két darab könyvemet vették meg. Bár Eger környéki rokonaim is eljöttek, de eszük ágában sem volt, hogy megvegyék. A többi résztvevőnek pedig már megvolt.

Ennek a fiúnak a nagymamája is magával cipelt két barátnőt, s ott volt az egész rokonság.

A spanyolok még összetartanak, nekem ez Magyarországon nem jutott ki. 51 éves vagyok, s még gyerekcipőben járok a könyvekkel. A nagy kiadók szóba sem állnak azzal, aki ismeretlen. A most megjelent e-könyvem iránt pedig nem érdeklődik a kutya se. A számos ismerősöm közül 30 alatt van azoknak a száma, akik gratuláltak nekem, s ezek is jobbára azok, akiket nem is ismerek személyesen. Na, erről ennyit.

Ma olvastam egy Kryon írást, a Hazatérés c. könyv befejezését. 2007-ben olvastam azt a könyvet, és jó utat mutatott anno. Idéztem is belőle az Isten nyilai között c. könyvemben.

Azóta figyelek oda sok mindenre. S nagyon igaz, amit ott olvastam, hiszen sajnos tény, ha az ember elindul egy úton, elér valamit, vannak kisebb sikerei is, akkor bizony szembe kell néznie az irigység mellett az ellenséges, rosszakaró, közömbös emberekkel is.

Mai világunkban mindenkinek megvannak a bajai, gondjai, és egyre kevesebbet figyelünk a másikra. Úgy döntöttem, bármennyi pofon ért az elmúlt időszakban, s akármennyi gondom is volt, van, én akkor is igyekszem segíteni másoknak, még ha csak azzal is, hogy írok nekik, vagy meghallgatom őket, vagy átsegítek egy idős embert a zebrán, stb. Azért bízom benne, hogy sok ember kezd el majd másképp gondolkodni, és az emberi kapcsolataihoz viszonyulni.