A múltkori általános bevezető után most ismerkedjünk meg a spanyol nyelv beszédhangjaival: először a magánhangzókkal, aztán a mássalhangzókkal.

Ebben a posztban fonémákról és allofónokról lesz szó, melyekről már ol­vas­hat­tunk korábban is, és többször fogok hivatkozni az angol magán- és más­sal­hang­zók­ra, ill. a magyar beszédhangokra is.

Magánhangzók

Tiszta magánhangzók

A hangsúlyos helyzetű tiszta magánhangzók nyílt szótagban – tehát amikor a szó­tag ma­gán­hang­zóra végződik – rendszerint kissé megnyúlnak, amit a [ˑ] ka­rak­ter jelöl. 

Az /e/ és az /o/ fonémának van egy nyíltabb és egy zártabb allófónja is, de e hangok tényleges kiejtése nagyobb szórást mutat a nyelvjárások között is.

/i/	[i]	Megfelel a magyar rövid i hangnak. línea [ˈliˑnea ] /ˈlinea / (vonal), litro [ˈlit̪ɾo ] /ˈlitɾo / (liter)
/e/1	[E]	Ez a hang a magyar e és é között van, nagyjából megegyezik az angol set szóban lévő magánhangzóval. Hangsúlyos szótagban így ejtik az /e/ fonémát. pero [ˈpEˑɾo ] /ˈpeɾo / (de), letra [ˈlEt̪ɾa ] /ˈletɾa / (betű)
/e/2	[e]	A magyar é hangnál kicsit nyíltabb, rövid hang. Hangsúlytalan szótagban ejtik így az /e/ fonémát. límite [ˈliˑmit̪e ] /ˈlimite / (határ), parte [ˈpaɾt̪e ] /ˈpaɾte / (rész)
/a/	[a]	A magyar á hangnál nagyon kicsit hátrébb képzett, rövid hang. mano [ˈmaˑno ] /ˈmano / (kéz), pera [ˈpEˑɾa ] /ˈpeɾa / (körte)
/u/	[u]	Megfelel a magyar u hangnak. calcula [kalˈkuˑla ] /kalˈkula / (kiszámol), tumba [ˈt̪umba ] /ˈtumba / (sírhely)
/o/1	[σ]	Megfelel a magyar rövid o hangnak. Hangsúlyos szótagban így ejtik az /o/ fonémát. come [ˈkσˑme ] /ˈkome / (eszik), calor [kaˈlσɾ ] /kaˈloɾ / (hő)
/o/2	[o]	A magyar hosszú ó hangnál kicsit nyíltabb, rövid hang. Hangsúlytalan szótagban ejtik így az /o/ fonémát. muro [ˈmuˑɾo ] /ˈmuɾo / (fal), color [koˈlσɾ ] /koˈloɾ / (szín)

Kettőshangzók

A spanyol kettőshangzók két-két teljes értékű tiszta magánhangzóból állnak, me­lyek nemcsak szón belül alkothatnak kettőshangzót, hanem szavak határán egy­más mellé kerülve is összekapcsolódhatnak – ahogy erről már múltkor is volt szó. A tiszta magánhangzókkal el­len­tét­ben a kettőshangzók nyílt szótagban sem nyúl­nak meg.

• /ae/ – trae /tɾae / (hoz, okoz, visel)
• /ai/ – aire /ˈaiɾe / (levegő)
• /ao/ – caos /kaos / (káosz)
• /au/ – autor /auˈtoɾ / (szerző)
• /ea/ – crea /kɾea / (készít)
• /ei/ – treinta /ˈtɾeinta / (harminc)
• /eo/ – creo /kɾeo / (készítek/hiszek)
• /eu/ – Europa /euˈɾopa / (Európa)
• /ia/ – día /dia / (nap)
• /ie/ – críe /kɾie / (tenyésszen)
• /io/ – mío /mio / (enyém)
• /iu/ – comí una pera /koˈmiunaˈpeɾa / (ettem egy körtét)
• /oa/ – boa /boa / (boa)
• /oe/ – lo espero /loesˈpeɾo / (remélem)
• /oi/ – doy /doi / (adok)
• /ou/ – lo usamos /louˈsamos / (használjuk)
• /ua/ – continúa /kontiˈnua / (folytat)
• /ue/ – continúe /kontiˈnue / (folytassa)
• /ui/ – muy /mui  vagy mwi / (nagyon)
• /uo/ – continúo /kontiˈnuo / (folytatom)

Ahogy arról már esett szó, a /ja, je, jo, ju, wa, we, wi, wo/ hangkapcsolatok nem kettőshangzók, hanem egy mássalhangzó (/j, w/) és egy magánhangzó szek­ven­ci­á­i, pl. continuo /konˈtinwo / (folyamatos, vö. continúo /kontiˈnuo /).

Mássalhangzók

Orrhangok

Az orrhangok közül az /n/ a legérdekesebb, mivel számos allofónja van, mert szinte mindig hasonul a kép­zés helye szerint a következő mássalhangzóhoz, de ez ne riasszon meg senkit, hiszen ezeket az allofónokat automatikusan kiejtjük, ha az őket követő hangot helyesen ejtjük, és persze ha nem akarunk minden áron [n]-et ejteni helyettük.

/m/	[m]	Megfelel a magyar m hangnak. Szó végén nem fordul elő, a szóvégi -m betű /n/-et jelöl. mil /mil / (ezer), comió /koˈmjo / (evett)
/ɲ/	[ɲ]	Megfelel a magyar ny hangnak, írásban az ñ betű jelöli. niño /ˈniɲo / (fiú), año /ˈaɲo / (év)
/n/1	[n]	Megfelel a magyar n hangnak. Magánhangzó előtt és szünet előtt fordul elő, továbbá amikor nem hasonul az azt követő mássalhangzóhoz. número [ˈnuˑmeɾo ] /ˈnumeɾo /, pena [ˈpEˑna ] /ˈpena / (büntetés, fájdalom), crean [kɾEan ] /kɾean / (készítenek), álbum [ˈalβun ] /ˈalḅun / (album)
/n/2	[ŋ]	Ezt a hangot – hozzánk hasonlóan – [g] ill. [k] előtt ejtik a fog­medernél képzett [n] helyett. Bizonyos nyelvjárásokban a szóvégi /n/-et is ezzel az ínyvitorlánál képzett allofónnal ej­tik. tengo [ˈt̪Eŋgo ] /ˈtengo / (nekem van, angol: I have), tranquilo [t̪ɾaŋˈkiˑlo ] /tɾanˈkilo / (nyugodt)
/n/3	[ɴ]	Ezt az orrhangot a nyelvcsapnál képzik. Akkor fordul elő, ha a szintén a nyelvcsapnál képzett [χ] előtt áll (lásd később). en Japón [eɴχaˈpσn ] /en xaˈpon / (Japánban)
/n/4	[ɱ]	Az /f/ előtti /n/ hangot hozzánk hasonlóan a spanyolok is az alsó ajak és a felső fogsor összeérintésével képzik. triunfo [t̪ɾiˈuɱfo ] /tɾiˈunfo / (győzelem)
/n/5	[m]	Ha [p] ill. [b] előtt áll, [m]-nek ejtik, akárcsak a magyarban. envío [emˈbio ] /enˈbio / (küldök)
/n/6	[ņ]	Ha [ʧ] ill. [ʤ] előtt áll, [ņ]-nek ejtik, akárcsak a magyarban, de e hang képzéséről már az angol „nyú-tyú-gyú” kapcsán is esett szó. un chico [uņˈʧiˑko ] /un ˈʧiko / (egy fiú)
/n/7	[ɲ]	Az /n/ hasonul a [ɟʝ]-hez (azaz a gy-hez), [ʝ]-hez ill. [ʎ]-hez (lásd később) is, ekkor [ɲ]-nek, azaz ny-nek ejtik, akárcsak a magyarban. con hielo [koɲˈɟʝEˑlo ] /konˈʝelo / (jéggel)
/n/8	[n̪]	A felső fogsornál képzett (dentális) [t̪] ill. [d̪] előtt szintén a felső fogsornál képezve [n̪]-nek ejtik. tanto [ˈt̪an̪t̪o ] /ˈtanto / (annyi)

Zárhangok

A magyarhoz hasonlóan a spanyolban a zöngétlen /p, t, k/ mellett léteznek a zöngés /b, d, g/ fonémák is, ezek mindegyike rendelkezik azonban egy-egy fontos allofónnal: a /b, d/-nek approximáns – [β, δ] –, a /g/-nek konstriktív (frikatív) – [ɣ] – változata van. Fontos elsajátítanunk ezeket az allofónokat, mert gyakorlatilag többet használják őket, mint a zárhangokat, melyek csak szünet után és orrhangok után fordulnak elő, így minden más helyzetben a „lágy”, azaz teljes zárat nem alkotó változatok jelennek meg. Mivel allofónokról van szó, ezért fonémikus átírásban nem kellenne megjelenniük, de fontosságukra tekintettel a „lágy” változatokat egy apró pont fogja jelezni a karakterek alatt vagy felett a fonémikus átírásban, hogy jelezze, hogy ugyanannak a fonémának egy másik allofónját kell használni: /ḅ, ḍ, ġ/

A spanyol egyik jellegzetessége, hogy nem létezik benne a /v/ fonéma, így a v betű soha nem /v/-t jelöl, hanem mindig úgy viselkedik, mint a b betű, tehát a /b/ fonéma valamelyik allofónját jelöli, szóval a spanyolban úgy viszonyul egy­más­hoz a b és a v, mint a magyarban a j és az ly: két betű – egy fonéma.

/p/	[p]	Megfelel a magyar p-nek. pelo [ˈpEˑlo ] /ˈpelo / (haj), mapa [ˈmaˑpa ] /mapa / (térkép)
/b/1	[b]	Megfelel a magyar b-nek. Csak /n/ ill. /m/ után ejtik [b]-nek, együttesen [mb]-nek. invierno [imˈbjEɾno ] /imˈbjeɾno / (tél), embolia [emˈbσˑlja ] /emˈbolja / (embólia), en vano [emˈbaˑno ] /en ˈbano / (hiába)
/ḅ/2	[b]	Megfelel a magyar b-nek. A /ḅ/-vel kezdődő szavakat csak szünet után ejtik [b]-vel, egyébként [β]-vel – lásd a következő pontot. Erre a kétféle kiejtésre hívja fel a figyelmet az apró pont: /ḅ/. banco [ˈbaŋko ] /ˈḅanko / (bank), vaca [ˈbaˑka ] /ˈḅaka / (tehén)
/ḅ/3	[β]	Lágy, b-szerű hang, melynek ejtésekor a két ajak csak meg­kö­ze­lí­ti egymást, de nem érnek össze. Nem ajak­ke­re­kí­té­ses az angolból ismert [w]-vel ellentétben. A /ḅ/-vel kezdődő szavakat akkor ejtik így, ha előtte nem szünet vagy [m] van. el banco [elˈβaŋko ] /el ˈḅanko / (a bank), una vaca [unaˈβaˑka ] /una ˈḅaka / (egy tehén), lobo [ˈlσˑβo ] /ˈloḅo / (farkas)
/ḅ/4	[β̥]	Az előbbi hang zöngétlenedik, ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll, akár p-vel, akár b-vel írják. Ilyenkor előfordulhat, hogy [p]-nek ejtik. óptica [ˈσβ̥t̪ika , ˈσpt̪ika ] /ˈoḅtika , ˈoptika / (optika), obtener [oβ̥t̪eˈnEɾ , opt̪eˈnEɾ ] /oḅteˈneɾ , opteˈneɾ / (megszerezni)
/t/ (/t̪/)	[t̪]	A magyarral és az angollal ellentétben a spanyol [t̪] dentális, azaz a nyelv a felső fogsornál képez zárat, nem a fog­me­der­nél vagy a fogsorok között, emiatt keményebben, pat­ta­nób­ban hangzik. Szokták /t̪/-ként is jelölni, de ez a kiegészítő jel fonémaszinten mellőzhető. toro [ˈt̪σˑɾo ] /ˈtoɾo / (bika), veinte [ˈbEin̪t̪e ] /ˈḅeinte / (húsz)
/d/1 (/d̪/)	[d̪]	A [t] zöngés párja, így ez a hang is dentális. Szokták /d̪/-ként is jelölni, de fonémaszinten a /d/ is elegendő. Csak /n/ ill. /l/ után ejtik [d̪]-nek a /d/-t. falda [ˈfal̪d̪a ] /ˈfalda / (szoknya), mundo [ˈmun̪d̪o ] /ˈmundo / (világ)
/ḍ/2	[d]	A /ḍ/-vel kezdődő szavakat csak szünet után ejtik [d̪]-vel, egyébként [δ]-vel – lásd a következő pontot. Erre a kétféle kiejtésre hívja fel a figyelmet az apró pont: /ḍ/. dama [ˈd̪aˑma ] /ˈḍama / (dáma, hölgy), dormí [d̪oɾˈmi ] /ḍoɾˈmi / (aludtam)
/ḍ/3	[δ]	E hang ejtésekor az angol [ð]-hez hasonlóan a nyelv he­gyét a két fogsor közé kell helyezni, annál azonban lágyabb hang­zá­sú ez a hang, mert a nyelv csak az alsó fogsorral érint­ke­zik, a felsővel nem. A görög delta jelöli. A /ḍ/-vel kezdődő szavakat akkor ejtik így, ha előtte nem szünet vagy [n] vagy [l] van. la dama [laˈδaˑma ] /la ˈḍama / (a hölgy), me dormí [meδoɾˈmi ] /meḍoɾˈmi / (elaludtam) todo [ˈt̪σˑδo ] /ˈtoḍo / (minden) duda [ˈd̪uˑδa ] /ˈḍuḍa / (kétség) la duda [laˈδuˑδa ] /la ˈḍuḍa / (a kétség)
/ḍ/4	[δ̥]	Az előbbi hang zöngétlenedik, ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll, akár t-vel, akár d-vel írják. Ilyenkor előfordulhat, hogy [t̪]-nek ejtik. adquiero [aδ̥ˈkjEˑɾo , at̪ˈkjEˑɾo ] /aḍˈkjeɾo , atˈkjeɾo / (beszerzek)
/k/1	[k]	Megegyezik a magyar k-val. Az /a, o, u/ hangok előtt c, az /e, i/ hangok előtt qu jelöli írásban. culpa [ˈkulpa ] /ˈkulpa / (vétek), máquina [ˈmaˑkina ] /ˈmakina / (gép)
/g/1	[g]	Megfelel a magyar g-nek. Az /a, o, u/ hangok előtt g, az /e, i/ hangok előtt gu jelöli írásban. Csak /n/ után ejtik [g]-nek a /g/-t, azaz együtt [ŋg]-nek. vengo [ˈbEŋgo ] /ˈḅengo / (jövök), propongo [pɾoˈpσŋgo ] /pɾoˈpongo / (javaslom)
/ġ/2	[g]	A /ġ/-vel kezdődő szavakat csak szünet után ejtik [g]-vel, egyébként [ɣ]-vel – lásd a következő pontot. Erre a kétféle kiejtésre hívja fel a figyelmet az apró pont: /ġ/. guía [gia ] /ġia / (útmutató), galería [galeˈɾia ] /ġaleˈɾia / (galéria)
/ġ/3	[ɣ]	Lágy, g-szerű hang, melynek ejtésekor a nyelv és a lágy száj­pad­lás csak meg­kö­ze­lí­tik egymást, de nem érnek össze. A /ġ/-vel kezdődő szavakat akkor ejtik így, ha előtte nem szünet vagy /n/ van. la guía [laˈɣia ] /la ˈġia / (az útmutató), la galería [laɣaleˈɾia ] /la ġaleˈɾia / (a galéria), oigo [ˈσiɣo ] /ˈoiġo / (hallok), agua [ˈaˑɣwa ] /ˈaġwa / (víz), alguien [ˈalɣjen ] /ˈalġjen / (valaki) negro [ˈnEˑɣɾo ] /ˈneġɾo / (fekete)
/ġ/4	[ɣ̊]	Az előbbi hang zöngétlenedik, ha zöngétlen mássalhangzó előtt áll, akár c-vel, akár g-vel írják. Ilyenkor előfordulhat, hogy [k]-nak ejtik. actor [aɣ̊ˈt̪σɾ , akˈt̪σɾ ] /aġˈtoɾ , akˈtoɾ / (színész)

Réshangok

/f/	[f]	Megfelel a magyar f-nek. fuego /ˈfweġo / (tűz), fotografía /ˌfotoġɾaˈfia / (fénykép)
/x/	[χ]SP [x]AM	Ezt a h-szerű hangot eltérően ejtik Spanyolországban és Latin-Ame­ri­ká­ban. Spanyolországban a nyelvcsapnál szűkítik le a kiáramló le­ve­gő útját, mely erőteljes krákogó hangzást ered­mé­nyez: [χ] – ez a hang ismerős lehet a németből vagy a hollandból. Amerikában pedig kissé előbbre, a lágy szájpadlásnál hozzák létre a szűkületet, ettől megmarad az erőteljes surlódó hang­zás, de már krákogás nélkül: [x] – ez a hang a ma­gyar­ban is gyakran elő­for­dul, pl. az ihlet szóban. Ezt a hangot írásban a j betű ill. a ge/gi betűkapcsolatból a g jelöli. general [SP χeneˈɾal ; AM xeneˈɾal ] /xeneˈɾal/ (általános) mágico [SP ˈmaˑχiko ; AM ˈmaˑxiko ] /ˈmaxiko/ (varázslatos) pájaro [SP ˈpaˑχaɾo ; AM ˈpaˑxaɾo ] /ˈpaxaɾo/ (madár)
/s/1	[s̨]SP [s]AM	Ezt a hangot eltérően ejtik Spanyolországban és Latin-Ame­ri­ká­ban. Spanyolországban ez egy olyan sz-szerű hang, mely kép­zé­se­kor a nyelv nem a fogsorhoz, hanem a felső fogmederhez te­re­li a levegőt, így egy sz és s közötti hang keletkezik. Amerikában viszont megfelel a magyar sz-nek. sopa [SP ˈs̨σˑpa ; AM ˈsσˑpa ] /ˈsopa/ (leves), Carlos [SP ˈkaɾlos̨ ; AM ˈkaɾlos ] /ˈkaɾlos/, caso [SP ˈkaˑs̨o ; AM ˈkaˑso ] /ˈkaso/ (eset)
/s/2	[z̨]SP [z]AM	Ez az előbbi hang zöngés párja, amely a zöngésség szerinti hasonulás miatt jelenik meg zöngés mássalhangzók előtt. tres vasos [SP ˈt̪ɾEz̨ˈβaˑs̨os̨ ; AM ˈt̪ɾEzˈβaˑsos ] /ˈtres ˈḅasos/ (három pohár)
/θ/1	[θ]SP [s]AM	Ezt a hangot eltérően ejtik Spanyolországban és Latin-Ame­ri­ká­ban. Spanyolországban az angolból ismert [θ]-ként ejtik, tehát a nyelv peremét a két fogsor közé csúsztatják és úgy préselik ki a levegőt. Zöngétlen hang, azaz a hangszálak nem re­zeg­nek ejtése közben. Írásban a z betű ill. a ce/ci betű­kap­cso­lat­ból a c jelöli. Amerikában ez a fonéma beleolvadt az /s/-be, így ejtése megfelel a magyar sz-nek. cinco [SP ˈθiŋko ; AM ˈsiŋko ] /ˈθinko/ (öt), zapato [SP θaˈpaˑt̪o ; AM saˈpaˑt̪o ] /θaˈpato/ (cipő), civilización [SP θiβiliθaˈθjσn ; AM siβilisaˈsjσn ] /θiḅiliθaˈθjon/, canción [SP kanˈθjσn ; AM kanˈsjσn ] /kanˈθjon/ (dal), acción [SP aɣ̊ˈθjσn ; AM aɣ̊ˈsjσn ] /aġˈθjon/ (cselekvés), voz [SP bσθ ; AM bσs ] /ḅoθ/ (hang)
/θ/2	[ð]SP [z]AM	Az előbbi hangok zöngés párjai, amely a zöngésség szerinti hasonulás miatt jelenik meg zöngés mássalhangzók előtt. Spa­nyo­lor­szág­ban tehát megegyezik az angolból ismert [ð]-vel, Amerikában pedig a magyar z-vel. en voz baja [SP emˈbσð ˈβaˑχa ; AM emˈbσz ˈβaˑxa ] /en ˈboθ ˈḅaxa/ (halkan)
/ʝ/1	[ʝ]	E hang képzésekor a nyelv közelebb kerül a szájpadláshoz, mint a magyar j ejtésekor, így a levegő erőteljesebb sur­ló­dá­sát okozza. Magánhangzók között valamint /n/-től és /l/-től eltérő mássalhangzó után ejtik így ezt a fonémát, és csak szótag elején állhat. Ebbe a fonémába sok nyelvjárásban beleolvadt a /ʎ/ fo­né­ma (lásd a laterálisoknál), így ott az -y- mellett az -ll- betű­kap­cso­lat is ezt a fo­né­mát jelöli. mayo [ˈmaˑʝo ] /ˈmaʝo / (május), incluye [iŋˈkluˑʝe ] /inˈkluʝe / (tartalmaz), la hierba [laˈʝEɾβa ] /laˈʝeɾḅa / (a fű), /ʎ/ fonéma helyett: calle [ˈkaˑʝe , ˈkaˑʎe ] /ˈkaʎe/ (utca)
/ʝ/2	[ɟʝ]	Ez a hang megfelel a magyar gy-nek, tehát az előbbi [ʝ] hang­tól annyiban tér el, hogy a nyelv kezdetben érintkezik a száj­pad­lás­sal. Gyakran ejtik így a /ʝ/-t, amikor szünet, /n/ vagy /l/ után áll (melyekből ilyenkor a hasonulás miatt [ɲ] ill. [ʎ] lesz, még azokban a nyelvjárásokban is, ahol a /ʎ/ fonémaként nem létezik), de ejthetik az imént ismertetett [ʝ]-ként is. (A fonetikus jelölésre jobb lenne, ha a két karakter össze lenne kötve, mint pl. a [ʧ], de ilyen karakter sajnos nincs, így marad a [ɟʝ], vagy esetleg simán csak [ɟ].) ya [ɟʝa , ʝa ] /ʝa/ (már), hierba [ˈɟʝEɾβa , ˈʝEɾβa ] /ˈʝeɾḅa/ (fű), /ʎ/ fonéma helyett: lluvia [ˈɟʝuˑβja , ˈʎuˑβja ] /ˈʎuḅja/ (eső), /n/ után: con hierba [koɲˈɟʝEɾβa ] /konˈʝeɾḅa / (fűvel), /l/ után: el hielo eʎˈɟʝEˑlo ] /elˈʝelo / (a jég)
/ʝ/3	[ʤ] [ʒ] [ʃ]	Mindkét előbbi allofón, tehát a [ʝ] és a [ɟʝ] hang helyett is sok, elsősorban amerikai nyelvjárásban a [ʤ, ʒ, ʃ], vagyis az ajak­biggyesz­tés nélküli dzs, zs, s hangok egyikét ejtik. De ez nem okoz túl nagy problémát, mivel ezek a hangok egyéb­ként nem használatosak a spanyolban, tehát nem tud­nak más szavakkal ki­ej­té­si egy­be­esést okozni. mayo [ˈmaˑʤo ] /ˈmaʝo / (május), incluye [iŋˈkluˑʤe ] /inˈkluʝe / (tartalmaz), la hierba [laˈʤEɾβa ] /laˈʝeɾḅa / (a fű); /ʎ/ fonéma helyett: calle [ˈkaˑʤe ] /ˈkaʎe / (utca); ya [ʤa ] /ʝa / (már), hierba [ˈʤEɾβa ] /ˈʝeɾḅa / (fű), /ʎ/ fonéma helyett: lluvia [ˈʤuˑβja ] /ˈʎuḅja / (eső), /n/ után: con hierba [koņˈʤEɾβa ] /konˈʝeɾḅa / (fűvel), /l/ után: el hielo [eļˈʤEˑlo ] /elˈʝelo / (a jég)

Zár-réshangok

A spanyol csak egy zár-réshang fonémát ismer: a /ʧ/-t, De amint láttuk, a /ʝ/ allo­fón­ja­i­ként ismeri a szintén zár-réshang [ʤ]-t és [ɟʝ]-t is.

/ʧ/

[ʧ]

Hasonló a magyar cs-hez, de azzal ellentétben nem ajak­biggyesz­téssel ejtik. Írásban a ch betűkapcsolat jelöli. chico /ˈʧiko / (fiú), coche /ˈkoʧe / (kocsi)

Approximánsok

/j/	[j]	Megfelel a magyar j-nek. Ez a hang – a /ʝ/-vel ellentétben – soha nem áll egy szótag leg­ele­jén, hanem mindig egy másik mássalhangzót követ. Lassú, tagolt beszédben ejthetik [i]-nek is. Írás­ban az i betű jelöli. principio /pɾinˈθipjo / (elv), infierno /inˈfjeɾno / (pokol), bien /ḅjen / (jól), memoria /meˈmoɾja / (emlékezet)
/w/	[w]	Megfelel az angolból ismert [w] hangnak, tehát ejtésekor aj­kun­kat az [u] ejtésére kell beállítanunk, majd azonnal át kell térni a következő magánhangzóra. Lassú, tagolt beszédben ejthetik [u]-nak is. Írás­ban az u vagy az ü betű jelöli. hueso /ˈweso / (csont), huérfano /ˈweɾfano / (árva), puerto /ˈpweɾto / (kikötő), Venezuela /ḅeneˈθwela /, igual /iˈġwal / (egyenlő), fui /fwi / (voltam/mentem), pingüino /pinˈgwino / (pingvin), cigüeña /θiˈġweɲa / (gólya)

Laterálisok

/ʎ/	[ʎ] [ʝ] [ɟʝ]	Ez a hang megfelel az egykori magyar ly hangnak, de ahogy a magyarban is beleolvadt a /j/-be, úgy sok spanyol nyelv­já­rás­ban is már egyesült a /ʝ/-vel (főleg Amerikában, de Euró­pában is terjed az összeolvadás), így annak két allo­fón­já­val ([ʝ] és [ɟʝ]) ejtik. Az [ʎ] (ly) és az l között annyi a különbség, mint az ny és az n között, tehát az [ʎ] képzésekor nem a nyelv hegye érint­ke­zik a fogmederrel (mint az l-nél és az n-nél), hanem a hegye mögötti terület si­mul hoz­zá a szájpadláshoz (mint az ny-nél). Írásban mindig az ll be­tű­kap­cso­lat jelöli – még szó elején is, bármilyen szokatlanul is néz ki. valle [ˈbaˑʎe , ˈbaˑʝe ] /ˈḅaʎe/ (völgy), amarillo [amaˈɾiˑʎo , amaˈɾiˑʝo ] /amaˈɾiʎo/ (sárga), Mallorca [maˈʎσɾka , maˈʝσɾka ] /maˈʎoɾka/, llave [ˈʎaˑβe , ˈɟʝaˑβe , ˈʝaˑβe ] /ˈʎaḅe/ (kulcs)
/l/1	[l]	Megegyezik a magyarban használt l-lel. Ezt az allofónt akkor használják, ha nem szájpadlásnál ill. felső fogsornál képzett mássalhangzó követi. metal [meˈt̪al ] /meˈtal / (fém), libro [ˈliβɾo ] /ˈliḅɾo / (könyv)
/l/2	[ʎ]	Bár fonémaként a két sorral feljebb ismertetett /ʎ/ el­tű­nő­ben van, beszédhangként az [ʎ] továbbra is él, mivel a hasonulás miatt így ejtik az /l/-et /ʝ/ és /ɲ/ előtt. el ñu [eʎˈɲu ] /el ˈɲu / (a gnú), el yudo [eʎˈɟʝuˑδo ] /el ˈʝuḍo / (a dzsúdó)
/l/3	[l̪]	A felső fogsornál képzett (dentális) [t̪] ill. [d̪] előtt szintén a felső fogsornál képezve [l̪]-nek ejtik. el día [el̪ˈd̪ia ] /el ˈdia / (a nap)
/l/4	[ļ]	Ha [ʧ] ill. [ʤ] előtt áll, [ļ]-nek ejtik, akárcsak a magyarban. el chico [eļˈʧiˑko /el ˈʧiko / (a fiú)

Pergőhangok

/ɾ/	[ɾ]	Ezt a hangot tap-nek nevezik, és megegyezik a magyarban használt rövid, nem pergetett r-rel, tehát ejtésekor a nyelv hegye egyszer röviden hozzácsapódik a fogmederhez. Nem azonos az (amerikai) angolban használt flap-pel ([ɿ], erről bővebben az angol mássalhangzók ismertetésénél már szóltam). Ez a hang bárhol előfordulhat, kivéve ha szó ele­jén vagy az /n/, /l/, /s/ vagy egy másik /ɾ/ hang után áll. Ezt a hangot írásban az r betű jelöli. cara [ˈkaˑɾa ] /ˈkaɾa / (arc), perla [ˈpEɾla ] /ˈpeɾla / (gyöngy), hombre [ˈσmbɾe ] /ˈombɾe / (ember), verde [ˈbEɾδe ] /ˈḅeɾḍe / (zöld), dolor [d̪oˈlσɾ ] /ḍoˈloɾ / (fájdalom)
(/ɾ/)	([r])	Lassú, tagolt, hangsúlyozott beszédben előfordulhat, hogy az /ɾ/ hangot szótag végén erősebben pergetik: [r]. dolor [d̪oˈlσr ] /ḍoˈloɾ / (fájdalom)
/rː/	[rː]	Hasonló a magyar pergetett (hosszú) r-hez, de míg a ma­gyar­ban csak egyszer vagy két­szer csapódik a nyelv hegye a fog­mederhez, addig a spanyolban háromszor vagy akár négy­szer is. Ez a hang – melyet írásban szintén az r betű jelöl – csak szó ele­jén vagy az /ɾ/, /n/, /l/ vagy /s/ hangok egyike után áll­hat. Ez utóbbi eset­ben az /s/ rendszerint hasonul az /rː/-hez, így kiejtése [ɾ] lesz, tehát a /ɾrː/ és a /srː/ fo­né­ma­kap­cso­la­tok ki­ejtése azo­nos lesz: [ɾrː]. Azokat a szavakat, melyek -rr- betűkapcsolatot tar­tal­maz­nak, általában csak egy hosszú /rː/ hanggal szokták át­ír­ni, pl. perro /ˈperːo/. A spanyol szótagok azon­ban, ha te­he­tik, mássalhangzóval kezdődnek, így /ˈpe.rːo/-ként kel­le­ne szó­ta­gol­ni, vagyis az első szótagnak nyílt szótagnak kel­lene len­nie, ami a ma­gán­hang­zó megnyúlását vonja ma­ga után, tehát a kiejtésének [ˈpEˑrːo]-nak kellene lennie. De nem ta­pasz­ta­lunk megnyúlást, következésképpen az első szótagnak zártnak kell lennie, azaz mássalhangzóra kell végződnie (/ˈperː.o/), ekkor viszont a második szó­tag nem kezdődne mássalhangzóval, ami ellentétes a spanyol nyelv egyik erős szabályával. Az ellentmondást egy­fé­le­kép­pen lehet feloldani: va­ló­já­ban nem egy /rː/ fonéma áll itt, hanem egy /ɾ/ és egy /rː/, melyek külön szótaghoz tartoznak: /ˈpeɾ.rːo/ [ˈpEɾrːo]. perro [ˈpEɾrːo ] /ˈpeɾrːo / (kutya), radio [ˈrːaˑδjo ] /ˈrːaḍjo / (rádió), honrado [onˈrːaˑδo ] /onˈrːaḍo / (becsületes), alrededor [alrːeδeˈδσɾ ] /alrːeḍeˈḍoɾ / (körül), las rocas [SP laɾˈrːσˑkas̨ ; AM laɾˈrːσˑkas ] /lasˈrːokas/ (a sziklák)

Ezek a spanyol nyelv beszédhangjai – persze helyi nyelvjárásokban elő­for­dul­hat­nak ezektől eltérő hangok is.