|
Táltossors a Magyar Birodalomban
A magyar tudatban igen lassan sorvadt mai minimumára az ősfilozófia, illetve a régi „magyar vallás”.
A magyar kereszténység első három századát végigkísérték az ú.n. „Mágus-pörök”. Amit ma nem túl szerencsés gyűjtőnéven „sámán”-nak neveznek a médiák, azt akkor ”mágus”-nak, varázslónak nevezték.
A magyar táltosokra II.András, majd IV.Béla idején járt rá leginkább a rúd. Ez a kor történelmünkben egy „europizálási fázis”, - ahogy ma mondhatnók -, de erős volt a német befolyás.
Az „europizálás” akkor a jobbágy-nemes viszony kasztba merevítését, a hivatalostól eltérő minden nézet üldözését és a jobbágyság német típusú jogfosztottságát jelentette. A nemvagyonos nemesség, a köznemesség ezért látta szükségesnek – az Aranybulla kiadatása révén – jogait rendezni, stabilizálni.
Az Andechs-Merániai házból való Gertrúddal nem csak léha urak érkeztek Magyarországra, hanem inkvizítorok is. Eme urak és inkvizítorok egyaránt, a Német Császárság permanens feudális anarchiájának erkölcsét hozták magukkal, más szóval nem ismertek törvényt, még a „ius asilii”-t sem tartották tiszteletben, a templomba menekült sérthetetlenségét. IV. Béla sem, ellentétben apjával, II Andrással.
Az erős német befolyás vitte az országot a tatárjárás tragédiájába. Figyelemre méltó párhuzam, hogy a mohácsi tragédia háttérjelensége ugyancsak egy német királyné – Habsburg Mária!
A Rába-közi tudók szerint Merániai Gertrúd és Habsburg Mária méltó utóda Bajor Gizellának. A „romlás” szerintük már vele kezdődött.
Teuton János
Legelviselhetetlenebbé a tatárjárás előtt és után vált a helyzet, amikor a magyarellenes és babonás IV. Ince pápa ügynöke, a dominikánus rend főnöke Teuton János, -akit a nép „A német” néven emlegetett csak -, kitúrta vezető pozícióikból a magyar főpapokat.
Az inkvizíció magyarországi irányítójaként megszervezte a Militia Christi-t, az első ÁVH-t, először Esztergomban. Ennek elsődleges feladata a besúgás volt.
Teuton János korábban II. Frigyes udvarában élt, Palermóban. Az ő nevéhez fűződik egy új inkvizíciós eljárás föltalálása, nevezetesen az, hogy a kiszemelt áldozatot „államellenes fölforgatás, izgatás” koholt vádjával fogták pörbe.
Lombardiában emberek ezreit juttatta így máglyahalálra. Magyarországon is ezt vezette be, mivel Könyves Kálmán híres törvénye óta – mely szerint „ördögök és boszorkányok nincsenek” – lehetetlen lett volna bárkit is, az azokkal való cimborálás címén likvidálni. Jóval később lehetett csak, a „Habsburg kultúra” betörése után.
Teuton János a „pogányok” üldözésével csak másodlagosan foglalkozott. Érdeklődését elsősorban az „eretnekek”, azok közül is a boszniai bogumilok üldözése kötötte le. A pápák is azok ellen szólították föl beavatkozásra a magyar királyokat. Akkor még Bosznia vitathatatlanul és stabilan a Magyar Birodalom része volt.
Eretnekségre hivatkozva üldözte a magyar nyelvű könyveket, akkor is, ha a szöveg megfelelt az Egyház éppen érvényben lévő „irányvonalára”. Magyarra fordított evangéliumokat is égettek.
Általában üldözték a magyar írásbeliséget, - és az írástudást is. / V.Cs. nyomán azt is sejthetjük, hogy miért?/
A „Mágus - pörökben” gyakran előforduló vád, hogy a táltos, harsány vagy igric, betűvetésre és régi mondákra oktatja a fiatalságot.
A „pogány” hagyomány átmentése
A tatárjárást követően gyakori vád: konspirálnak a tatárokkal. A nép tehát érintkezett velük.
A hadakozásban meggyöngült országban még az inkvizíció súlyosbodása is bekövetkezett, újabb csapásként.
Ezidőtájt határozták el a magyar táltosok, hogy mai szóval élve „belső emigrációba” vonulnak.
Ettől kezdve kerülték a nyilvános föllépést, a „táltos-inasnak” szóban adták át a tudást, a „tudományt”, az ősi igazságot, s annak meg kölle azt tanúni!
Kifelé megmaradtak javasnak és gyógyítottak ”Isten” nevében.
A betegre bízták, hogy melyik, vagy milyen istenre gondol, a bölcsnek mindegy melyik szögre akasztja a subáját,alapon.
A táltosok titkos szervezete behálózta az egész Magyar Birodalmat.
Az összekötő szálak az egyes csoportok között a törökdúlás idején szakadtak szét.
Elsorvadhatott sok sejt azért is, mert életét vesztette a „mester”, vagy az, akinek átadhatta a tudományt.
A Rába-közben, azon belül a Hanságban, meg a Rába mocsaras lapályain a hagyomány átmentődött századunkig.
A „Mágus-pörökben” nagy számmal szerepeltek Nyugat-magyarországi táltosok, Győr, Kapuvár, Szigetköz és Csallóköz falvaiból is.
A Rába-közi „tudók” összetartottak, ismerték egymás gyöngéjét, erejét és kicserélték tapasztalataikat. A praktikus tudományok –mint a gyógyítás – mellett nagy súlyt helyezetek a „régi hit” hagyományainak ápolására. Legfontosabbnak a bölcselet megőrzését tartották, de a mondákat és a „törvényt” sem hanyagolták el.
Utódaikat sokrétű szempontok alapján választották meg, teljesen függetlenül attól, hogy az alkalmasnak ítélt tanítvány rokonuk volt-e vagy sem, fiú-e, vagy lány.
A „sámánok” nem csak utódokat szemeltek ki, hanem médiumnak alkalmas személyeket is, meg egy „második gárdát” melyet talán segítőnek, segédszemélyzetnek nevezhetnők. Ezektől, meg az „ördöngösségben” félúton megreked jelöltektől kiszivárgott egy s más. Ebből táplálkozott a néphit.
A „sámán szerzet” feje a bácsa, olyan főtáltos-féle, elsősorban tanítómester, amint azt föltehetőleg kínai eredetű neve – bá-tzö – is jelzi. Tisztét az előd, a kaszaüllő és a kalapács átadásával továbbítja utódjának. Az üllőre jeleket farag, melyek révén a közösség vezetését illetően tanácsot ád néki.
”Megszabja az irányelvet” –mondhatnók mai megfogalmazásban.
A „BÜÜN” – az ősi vallás – szubkultúrája mellett létezett egy manicheista eredetű szerzet is, a Rába-közi vándorborbélyok céhén belül, vagy annak álcázva.
Ezek közt is voltak „sámánok”, akik a „BÜÜN” társaságnak is tagjai voltak.
A vándorborbélyok a besenyőkkel kerültek a Rába-közbe, manicheista papok voltak.
„Pogányságuk” a „cucurbita” eretnekségre vezethető vissza. Megnevezésük- „tökösök”- a tök latin nevéből ered, amit azért kaptak, mert a manicheistáknál – közelebbről a kunok és besenyők manicheizmusában – rituális szokás volta hívő férfiak fejének borotválása.
A puritán manicheistáknál másutt is.
A borotválás szokása az iszlámba is átkerült. Az iszlám mindenekelőtt a manicheizmust emésztette magába, például török-tatár közegben, még a manicheista kultúra virágzó központjában, Ujgurisztánban is.
Jó Szomszédok Szabadsága
Istennel való harmónia azonos a természetbe illeszkedéssel.
Minden helyes, ami természetes. Természetes a vágy és a vágy oltása, az éhség és az éhség oltása, a szomj és a szomj oltása. Az ember cselekedeteinek, vágyainak, érdekeinek ott a határa, ahol valaki más cselekedeteinek, vágyainak, érdekeinek a határába ütközik.
E világképben az ember nem a teremtés koronája, hanem a teremtmények egyike. Az ember azon túl azonban, hogy az állatok egyike, az istenek próbálkozása az alkotószellem megtestesítésére.
Az északi táltos, akit az éghajlat könyörtelensége rákényszerített a lehetséges fokú tévedhetetlenségre, a természetben megfigyelt jelenségekből vonta le következtetéseit, azaz harmóniában maradhatott az istenekkel.
Zord, váltakozó éghajlatú övezetekben minden egyén kreativitására szükség van.
Ott végzetes tragédiákhoz vezethet és évezredekkel korábban még inkább azokhoz vezetett volna, ha bármelyik családtag belefojtja a szót a másikba, ha semmibe veszi azok megfigyeléseit, tapasztalatait, vagy parancsuralmi állapotok közepette érdektelenné teszi őket elgondolásai támogatásában.
A „BÜÜN” mesterei ezt így fogalmazták meg: „ahol a nőket kizárják az élet alakításából, ott a társadalmat esze háromnegyedétől fosztják meg”.
Szerintük a szolgaság már a családban kezdődik. Ahol szabadság van a családban, ott szabadság van a társadalomban is.
A társadalom szabadságának másik alappillére a „Jó Szomszédság Törvénye”.
A Jó Szomszédság Törvénye értelmében mindent szabad, ami nem árt „más”-nak. Ez magába foglalja az állat- és növényvilághoz való viszonyát is. A „más” tehát nem csak egy másik ember lehet!
A BÜÜN vallás etikájában az élethez minden élőlénynek joga van, a „dúvadnak is”, a gaznak is. „Írmagostól semmi féle férget, semmi féle gazt nem szabad kiirtani, mert az is istenek gyereke, és nem tudhatjuk mi vele az „Egek szándóka”.
A Jó Szomszédság Törvénye továbbá nem csak azt jelenti, hogy békésen húzom meg érdekeim határát szomszédaimmal, hanem azt is, hogy nem hagyom őket bajban.
Az ős-európai, ős-uráli eszmerendszer kialakította a Jó Szomszédság Törvénye jegyében azt az etikát, amely a modern humanizmusban tört felszínre az európai ember lelkéből.
A jó cselekedet, a jó cselekedet lehetőségének keresése a BÜÜN vallás híve számára út volt, a lelki és szellemi finomodás tökélyre vitelében, keresztény terminus technicus-szal, az üdvözüléshez.
Az „üdvözülés”, a szentté válás a BÜÜN vallásban nem csak az ember érdeke, hanem az „Istenség”-é is. Még pedig azért, mert a gondolkodó és érző élőlények, tehát az állatok, köztük az ember és a növények is, életük folyamán gyarapítják, finomítják szellemkvantumukat. Matériát alakítanak vissza szellemanyaggá.
MÁTÉ IMRE NYOMÁN
Prev: A legősibb eurórópai hagyaték M.I. nyomán
Next: A történelem egyszerűen megismétli önmagát G.L. nyomán
Buddhista hatás a BÜÜN vallásra
"A sámánizmus alapjain mindvégig szilárdan álló BÜÜN vallás összegező vallás volt, ami azt jelentette, hogy más vallásokból be tudott önmagába gondolatokat, tételeket fogadni.
A Boldogasszony a kínai eszmerendszer Jin-Jang filozófiájának eredménye, nőnemű Buddha alak, a magyar vallásban UKKÓ isten-asszony emberközelibbé formálódása. A keresztény Egyház még ünnepeit sem merte eltörülni: Gyümölcsoltó, meg Sarlós Boldogasszony — ezek csak magyar Mária-ünnepek (márc. 25, júl. 2)! Eredetileg Buddha halálának, illetve születésének ünnepei. A „Kegyes királynő” — ez a „Boldog Asszony” jelentése — a „nősített” Buddhá-tól örökölhette ezeket az ünnepeket.
Őseinkhez Kína felől érkezett Buddha kultusza, szerzetesek révén, akiknek valószínűleg a BÜÜN vallás tételes vallássá szervezéséhez is közük volt.
A magyarok kapcsolatai ebbe az irányba, főleg Kína felé igen élénkek voltak. A Kína felől ható buddhizmus elősegíthette a tudók, táltosok „szerzet”-be tömörülését is. E korban azonosulhatott UKKÓIstenasszony alakja a Boldogasszony, a nőnemű Buddha alakjával. A „szerzetek” révén továbbá koordinálódhatott, könyvekbe foglaltathatott a tudásanyag is.
A kolostornak megfelelő intézményt — a maglócai Erdős Flórián, a rábapatonai „Tudós” Nagy Ferenc és az acsalagi id. Bendes József szerint — kerövet-nek nevezték. Ezek „atyamesterei”, elöljárói voltak abácsák, akik a táltosi hagyományt átmentették (a bácsa lehet a magyar „bácsi” szó őse, a kínai bá-tzö = kolostori elöljáró, tanítómester szó rokona, meghonosodása).
Szellemi hatás Kína és Tibet felől a tudók gyógymódjaiban is fölfödözhető, de leginkább a „kutyatej” jóslásban. (A kutyatej növényről van szó, nem „ebtejről”!). Ez is erősíti azt a föltételezést, hogy még a 10-11. században is élénkek lehettek a kapcsolatok Kína felé.
Talán — ez csak föltételezés — a BÜÜN elnevezésnek köze lehet a Bőn-höz, a tibeti sámánizmus nevéhez. Ebből az irányból más, igen fontos szavak is érkeztek, például az arvis = orvos, meg a jogszavaink.
Az indogermanisták ezeket szívesen minősítik szanszkrit szavaknak, mert abban a nyelvben is megvannak. Az igazság az, hogy a hinduk árja ősei leigázták a náluknál műveltebb szangir népet, melynek maradványai mint nomádok ma is léteznek a Himalája északnyugati lejtőin. Körülbelül kétszáz évig tartott, míg a győzők átvették a legyőzöttek kultúráját, hasonlóan a krétai-görög, vagy az etruszk-római kultúra-átvételhez.
A szangir nyelv Kr. e. a 6. században már nem létezett. Az 5.-4. században egy hindusított változata vált a liturgia és tudomány nyelvévé, hasonlóan, mint Európában a latin. Ez a szanszkrit nyelv; indoeurópai szerkezet, tele altáji-tibeti szavakkal.
A kapcsolatok nem csak vallásos jellegűek voltak, s még azok sem csak a buddhizmussal álltak fönn.
A kínai szám-mágia, az „I-Csing”, a „Változások Könyvé”-nek szám-mágiája is nyomokat hagyott, s ez épp azt bizonyítja, hogy a kapcsolatok a taoistákkal is léteztek, méghozzá a Honfoglalás után is. Ez utóbbi föltételezést az támasztja alá, hogy a kínai szám-mágiának az a változata jutott bele a magyar orákulum praktikákba, mely a Honfoglalás előtt Kínában nem létezett.
Kínában 618-tól 907-ig a Tang dinasztia uralkodott. Ez a buddhizmus fénykora Kínában. A buddhisták ellenségei a mágiának, ezért a Tang dinasztia idején ki is ment a divatból. Utána ismét elterjedt, de új vonással gazdagodva. Amíg a korábbi szám-mágia ténymegállapító orákulum volt, az új már tanácsadó orákulum. E szerint a fenyegető balsors nem okvetlenül elháríthatatlan, a jó pedig csak megfelelő hozzáállás esetében következik be. A jó szerencsét el is lehet hárítani, épp úgy, mint a csapást."
Máté Imre (Yot 1. 48-49.old)
********************************************************************
A BÜÜN az az Ősi vallás átmentése
A Tatárjárást követően gyakori vád: konspiráció a tatárokkal. A nép tehát érintkezett velük!
A hadakozásban meggyöngült Országra még az inkvizíció súlyosbodása is következett, csapásként. Ezidőtájt határozták el a magyar táltosok, hogy mai szóval élve „belső emigrációba” vonulnak. Ettől kezdve kerülték a nyilvános föllépést, a „táltos-inasnak” szóban adták át a tudást, a „tudományt”, az ősi igazságot, s annak meg kölle azt tanulnia.
Kifelé megmaradtak javasnak és gyógyítottak „Isten” nevében. A betegre bízták, hogy melyik, vagy milyen istenre gondol, „a bölcsnek mindegy, melyik szegre akasztja a subáját” alapon.
A táltosok titkos szervezete behálózta az egész magyar birodalmat. Az összekötő szálak az egyes csoportok között a törökdúlás idején szakadtak szét. Elsorvadhatott sok sejt azért is, mert életét vesztette a „mester”, vagy az, akinek átadhatta volna a tudományt.
A Rábaközben, azon belül a Hanságban, meg a Rába mocsaras lapályain a hagyomány átmentődött századunkig.A „Mágus-pörökben” nagy számmal szerepeltek Nyugat-magyarországi táltosok, Győr, Kapuvár, Szigetköz és a Csallóköz falvaiból is.A rábaközi „tudók” összetartottak, ismerték egymás gyöngéjét, erejét és kicserélték tapasztalataikat. A praktikus tudományok — mint a gyógyítás — mellett nagy súlyt helyeztek a „régi hit” hagyományainak ápolására. Legfontosabbnak a bölcselet megőrzését tartották, de a mondákat és a „törvényt” sem hanyagolták el.
Utódaikat sokrétű szempont szerint választották meg, teljesen függetlenül attól, hogy az alkalmasnak ítélt tanítvány rokonuk volt-e vagy sem, fiú-e, vagy lány.
A „sámánok” nem csak utódokat szemeltek ki, hanem médiumnak alkalmas egyéneket is, meg egy „második gárdát” melyet talán segítőknek, segédszemélyzetnek nevezhetnők. Ezektől, meg az „ördöngösségben” félúton megrekedt jelöltektől kiszivárgott egy és más. Ebből táplálkozott a néphit (ld. a következő fejezetben).
A „sámán-szerzet” feje a bácsa, olyan főtáltos-féle, elsősorban tanítómester, mint föltehetőleg kínai eredetű neve — bá-tzö — is jelzi. Tisztét az előd kaszaüllő és kalapács átadásával továbbítja utódjának. Az üllőre jeleket farag, melyek révén a közösség vezetését illetően tanácsot ád utódjának. „Megszabja az irányelvet” — mondhatnók mai megfogalmazásban.
A. „BÜÜN” — az ősi vallás — szubkultúrája mellett létezett egy manicheista eredetű szerzet is, a rábaközi vándorborbélyok céhén belül, vagy annak álcázva. Ezek közt is voltak „sámánok”, akik a „BÜÜN” társaságnak is tagjai voltak. (A manicheizmusról külön fejezetben szólunk.)
A vándorborbélyok a besenyőkkel kerültek a Rábaközbe. manicheista papok voltak. „Pogányságuk” a „cucurbita” eretnekségre vezethető vissza. Megnevezésük — „tökösök” — a tök latin nevéből ered, amit azért kaptak, mert a manicheistáknál — közelebbről a kunok és besenyők manicheizmusában — rituális szokás volt a hívő férfiak fejének borotválása. A puritán manicheistáknál másutt is.
A borotválás szokása az iszlámba is átkerült. Az iszlám mindenekelőtt a manicheizmust emésztette magába, például török-tatár közegben. Még a manicheista kultúra virágzó központjában, Ujgurisztánban is.
Máté Imre
**************************************************************************
EZEN IRÁS IGEN TANULSÁGOS DE NEM MINDENBE ÉRTÜNK EGGYET A YOTENGRIT TEOLOGIÁVAL . Nimród fiai rendje
Hetedhét ösvény a valaha BÜÜN-nek nevezett vallás tanainak hittétele
Hetedhét ösvény
A valaha BÜÜN-nek nevezett vallás tanainak vázlata, hittételeinek 49 pontja.
Kezdetben volt az őserő, melyet őseink megszemélyesítettek, és YOTENGRIT-nek neveztek. Yotengrit ős-végtelen-tengert, első istenséget jelent az ó-altáji Tengri=Isten szóból képeztetve. YOTENGRIT magában foglalta a világegyetem összerejét, jót és rosszat egyaránt.
Őseink hitében az Ősenergia a „kezdet előtt” passzív nyugalomban volt. Az első moccanás - melyet teremtésmondák színesen előadnak - jelentette az idők kezdetét, egyben Isten eszmélését, az intelligencia születését is. A szellemanyag a mennyiséghez minőséget kapott.
YOTENGRIT, az osztatlan istenség saját szellemanyagából teremtetett szellemlényeket, és szilárddá sűrített szellemanyagából teremtett „világokat”. Lelkes életet még nem tudott teremteni, és az univerzum, a világegyetem sem volt stabil, mert egyrészt hiányzott belőle a kiegyensúlyozó erő, másrészt a negatív, romboló erők még az istenségben voltak.
A „lelkes teremtéshez” szükség volt az „egyre javuló minőségre”, mai szóval szelektív evolúcióra, a kétnemű szaporodásra. A kétnemű szaporodáshoz pedig szükség van az értelem mellé az érzelemre is. Ehhez az istenségnek meg kellett válni a benne lévő negatív erőktől.
Az istenség kivetette, száműzte magából a rosszat, mindent, ami megakadályozhatná a folyamatos és egyre tökéletesedő megtestesülést. Őseink hitében, mivel minden Isten szellemanyagából van, a teremtés, az evolúció az istenség permanens testetöltése.
„Maradék kétharmadból” a megtisztult istenség megteremtette a férfi-istent, ő maga meg isten-asszonnyá szineváltozott, manifesztálódott. Ők "gyerák", vagyis egyenértékűek. Mint erők, ők alkotják az iker-világörvényt. Ezáltal stabilizálódott a világegyetem, és fogalmak, principiumok egyensúlyának is ez az alapja. E duális rendszerben mindennek helye van.
A dualitás alapja a nősténység és hímség egyensúlya - a biológiai praktikáktól a filozófiai szublimátig.
A "sötét erők" nem részei a dualitásnak. Őseink hitében a rosszra nincs szükség ahhoz, hogy a jót jónak érzékeljük.
Őseink a nő-istent UKKÓ-nak a férfi-istent GÖNÜZ-nek nevezték, - „Ős-földanyának” , illetve „szellem-égnek”. Ők EGYÜTT az „Öreg Isten” a jó isten, ó-altáji nevén TENGRI.
Az istenségben két személy van, egy nőnemű meg egy hímnemű. Materiálisan és filozófiailag is. Ők a világörvény, az egymást stabilizáló ikerörvény mozgató erői.
Az UDAG-nak, majd ÁRMÁN-nak nevezett nevezett „isten ellensége”, más néven SÁTÁN, kívül van a világörvényen. Nem feltétele a létnek, a fejlődésnek. Kívülálló, ellenséges, rontó, fékező erő. Teológiailag ő a rosszra csábító.
UDAG eredetileg azon szellemek egyike, akit még az osztatlan őserő és intelligencia, Yotengrit teremtett szétosztódással. Ezért nemtelen. UDAG magához ragadta a jóvá tisztuló istenség kivetett szellemanyagát (negatív minőségű kvantumait), és hatalmas ártó erővé tekeredett. Ám mivel YOTENGRIT teremtménye , van benne jó minőség is. Ez a az oka, hogy ritka az a rossz, melyben valami jó ne lenne. UDAG vagy ÁRMÁN nem tökéletes a rosszban, de a teremtő istenek sem azok a jóban.
Őseink BÜÜN-nek nevezett vallása hittételként hirdeti, hogy a szellem is anyag, melynek mennyisége (kvantuma) és minősége ( kvalitása) van. A szellem-kvantum hittétel értelmében a szellem osztható, kivonható, összeadható, és minősége rontható, illetve javítható.
Mivel minden ISTEN szellemanyagából van, az ember is végső soron istenség része, ezért tud alkotni, teremteni. „Istent” is lehet teremteni, ha megfelelő minőségű és mennyiségű erőt (szellemanyagot) tud az egyén „nyalábba rendezni” vagy egy közösség „összegyalulni”, mai szóval koordinálni.
Az ISTEN szó "szellem-eget" jelent eredetileg, de égi szellem értelemben is használták. Őseinknél az isten a mai szóhasználat szentjét is jelentette. Megkülönböztetnek ezért ÖREGISTEN-t és KISISTEN-eket.
A népek, nemzetek védőszellemét is istennek nevezték. Ilyen a Magyarok Istene.
A Magyarok Istene eleven isten. Őseink saját szellemmennyiségükből erősítettek istenné egy kiváló hős-őst. Ő a közös eszmeiség kompenzálója és visszavetítője az egyénekre, valamint a közösségre.
Ha egy nép egy másik nép istenét (védőszellemét) elismeri mindenható urának, istenének, az aláveteti magát annak a másik népnek.
A magyarságnak két oltalmazója van: a Magyarok Istene, aki velünk és érettünk hadakozik, és Boldogasszony anyánk, aki UKKÓ a homlokán Holddal ékes, világot átölelő istenasszony szellemanyagából lépett emberközelbe, oltalmazónkul. Ha MÁ ősünk szelleméből nőtt istenünk, a Magyarok Istene éles szablyánk, sebes nyilunk, akkor Boldogasszony Anyánk védő pajzsunk.
Oltalmazóink csak akkor oltalmaznak minket, ha bízunk bennük és összetartunk. Ne áskálódj, ne irigykedj! Örülj mások boldogságának, szerencséjének, sikerének! Még jobban, ha nemzetbélid, annál is jobban, ha ösmerősöd, atyádfia. Boldog, sikeres emberek közt jobb élni, mint nyomottak és nyomorultak közt. Igazodj a náladnál eszesebbhez, két épkézláb véleményt pedig jobb egyeztetni! Ez az egyetértés, nem a lefele igazodás.
Nő meg férfi, nőstény meg hím együtt egy egész. Amikor azt mondjuk: "Egy, egyből kettő, kettő meg egy", - emlékezünk, hogy egy volt az istenség , aztán nővé meg férfivá színeváltozott. Ők egyesültek, s lőn az egyesülésükből megint egy új láncszem. S ez így megy tovább. Az ős-sejtést a nő viszi tovább, ő a tűzhely királynője.
A családban nincsen uralkodó. A jó családban egyetértés van. Amilyen a család, olyan a társadalom. A zsarnokság már a családban kezdődik.
A nő teste szent. Akit beenged az beengedtetett, akit kizár az kizáratott.
A kéj isteni eredetű. A szeretkezés ténye sohasem vétek, a mikéntje már lehet az. Mint mindenben: mindent szabad ami nem árt másnak. A szeretkezést a szeretet varázsolja szerelemmé.
MINDENT SZABAD AMI NEM ÁRT MÁSNAK. A "más" nem csak embertársad, hanem az egész természet. Szent könyveinkben írva vagyon, mire ügyelj, hogy még véletlenül se vétkezz.
Alapvető hittétel: Ápold Lelkedet, gyarapítsd szellemedet, hogy halálodig megvilágosulj és kiteljesedj! Ne árts, ne bánts, istápolj segíts!
A halál nem az élet ellentéte, hanem a születésé. Két kapu: az egyiken belépünk a földi életbe, a másikon ki, de nem mindegy hová, milyen állapotba. Ezért csiszolódj tudásodban meg érzelemben! Mert kollektív megváltás nincs. Saját belsőd lépcsőfokain juthatsz csak el az üdvözüléshez. Cselekedj jót! Szívleld meg a javallatokat, tiltásokat!
"HÉT JAVALLAT, KILENC TILALOM":
HÉT JAVALLAT:
1. Legyen Tartásod (eszméd, istened), melyért kiállsz!
2. Szeresd és kíméld az ég minden teremtményét, a vágni való barmot, az elejtendő vadat is!
3. Oltalmazd az oltalmad alá futót!
4. Legyenek ünnepnapjaid, melyeken istenekre és ősökre emlékezel, meg magadba szállsz elmélkedni a világ folyásán!
5. Ne vidd magaddal sírba tudományodat!
6. Gondod legyen házad népére, atyafiságodra, minden KÖZ-re, melynek tagja vagy!
7. Törekedj békére!
KILENC TILALOM:
Ne gyilkolj
Ne gyújtogass!
Ne erőszakoskodj!
Ne hazudj!
Ne szeretkezz haszonlesésből!
Ne vendégeskedj hívatlanul!
Ne vess ellenkezést szeretők, házastársak közé se hazug szóval se bajt keverő igazmondással!
Ne kívánd és el se fogadd zálogul, fizetségül, felebarátod házastársát, szeretőjét, gyerekét, igavonó barmát, fegyverét, hajlékát, létszűke földjét!
Ne sanyargasd a kényedre kerültet!
Ne irtsál állatot növényt írmagostul! Ne mérgezz vizeket! Ne halássz ne vadássz szórakozásból, mert fű, fa, állat mind testvéreid! Lelkük van, szellemük van, részük van e világból. Tiszteld az állat-ősőket (totem), akikből vétettél, s leginkább a lovat, mert ló híján benyelt volna a sivatag meg a hó!
Tartsd meg a BAJ (háború) törvényeit! Ölj ha elkerülhetetlen, de ne gyilkolj, ne hurcold el megvert ellenséged családját, ne erőszakoskodj nőivel!
Aki mást kihasznál embert eszik részekben. Ne tarts rabszolgát, és böcsüld meg emberségében cselédedet!
Munkáltatás és munka, mai fogalomkörbe illesztve tőke és munkaerő nem ellentétes, ellenséges erők, hanem együtt alkotják a produktivitást. Nem ők állnak szemben, hanem kettőjükkel áll szemben a parazitizmus, koronként más-más megjelenési formában. Ma például mint bürokrácia, bankokrácia, másfelől a túlterhelő szociális hálózat.
Mindent szabad, ami nem árt másnak. Az, hogy ki mit eszik, iszik, milyen élvezeti cikkel él, hogyan szeretkezik, miként tervezi családját, az az ő saját ügye. Semmiképpen nem az államé.
A nő, akár feleség, akár nem, szül ha akar, nem szül ha nem akar. Teste lelke saját tulajdona.
Jó úton járni nem csak saját üdvösségünk érdekében fontos, hanem mert az istenségnek is fontos, hogy az isteni szellemanyag el ne kárhozzék (kárba ne vesszék) azáltal, hogy a rontó szellemet (akit Őseink Ármánnak neveztek) gyarapítja. Nem mindenki igazodik el azon hogy mi jó mi rossz. Nekik útmutatásra van szükségük. Eza papság föladata.
Egyházra papságra azért van szükség, hogy értelmezze, tanítsa az igéket, meg azért, hogy a mindenkori világi hatalom ellenőre legyen.
Aki kormányoz, irányít, az ne fölülről tiporjon lefele hanem ELÖL JÁRJON, az emberi böcsület és tudás példaképeként.
„Ne imádkozz látványosan!” – így taníták a nagy bácsák. A mi hitünk szerint az istenek nem várnak feudális típusú hódolatot, talpnyalást. Ők nem zsarnokok, hanem őseink. Ha fohászt sóhajtsz bajodban, enyhületet küldenek lelkedbe. Hívd ezért UKKÓ nevét vízzel öntve, csorgatva, meg gabonát. Hívd ezért GÖNÜZ nevét tűzáldozattal, füstáldozattal. Hívd BOLDOGASSZONY nevét gyertyalánggal. Hívd a MAGYAROK ISTENÉT öt égtáj felé zengő dobszóval. Az isten-párt, UKKÓ-t meg GÖNÜZ-t köszöntsd napkeletkor „káttással” (hosszan elnyújtott, kiáltó dallam). Ugyanígy, ha a Hold mélyen, az ég alján vitorlázik.
„Isten nevét hiába ne vegyed!” - így tanítják. A szellemeket se háborgasd hiába, mutatványként ne idézz szellemet!
Szórakozásból ne „utazz”, ne szállj ki testedből, mert pórul járhatsz!
Ne ronts, ne átkozz füttyre! Ne is kívánj rosszat! Csak az irigy embert büntesd, mert az rohasztó féreg a társadalomban.
Ha orvos vagy, természetgyógyász, vagy ilyesféle, pénzt kérhetsz a betegedtől, mert ez a szakmád, ebből élsz. Ám ha táltos vagy, aki a szellemek erejével gyógyít, vagy istenre, szellemekre hivatkozik, nem kérhetsz fizetséget. Csak elfogadhatsz a jómódútól. A szegénytől el se fogadj semmit!
. Ha isten fölvitte a dolgodat, ne tagadd meg, ne feledd el barátaidat! Házastársadat, szeretődet még annyira se! Ők nem lépcsőfokok, hogy rajtuk lépkedj fölfelé!
Bocsáss meg a vétkezőnek! Annak is, ki visszaélt hatalmával, de ne jutalmazd meg!
Tanuld meg megkülönböztetni ellenfelet az ellenségtől!
Bármit is hirdetsz, ne hivatkozz Isten akaratára, mert az istenkáromlás. Te nem tudhatod, Isten mit akar.
. Az ősök hitéhez visszatérni nem azt jelenti, hogy múltunkból kiiktatunk egy évezredet. Összhangba kell hoznunk a jelen korral az elmúlt korokból mindent, ami érték, ami előbbre visz.
Leginkább attól óvakodjunk, hogy őseink rugalmas teológiáját, etikáját és bölcseletét megmerevítsük vagy elferdítsük. Ennek okáért ügyelnünk kell arra, hogy Boldogasszony Anyánk Egyházának irányításában, képviseletében nők méltó számban és módon jelen legyenek.
A TAN a lényeg, nem a nevek. Istent nevezték így, nevezték úgy, de Istennek nincsen neve. Az ISTEN nem név, hanem fogalom. Nevezzük tehát Istent Istennek!
FORRÁS >YOTENGRIT
|
Szirmot bontott több gyümölcsfa és cserje Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, s a néphit szerint a szeptember végi virágok hosszú, meleg őszt sejtetnek.
