Onlinemarketing blog

Amikor tanítom fiataloknak az online marketinget, fel szokott merülni, mennyire fiatal ez a világ, mennyire nem régóta létezik az az ökoszisztéma, amin belül történnek a dolgok az interneten. Itt van például a YouTube, ami csak 20 éves... Mert most lett 20 éves.

Ennek örömére készült el a mostani adás is, amely itt is hallgatható.

És legyen egy kis történelmi áttekintésünk is, köszi ChatGPT:

A YouTube az elmúlt 20 évben jelentős fejlődésen ment keresztül, és mára a világ egyik legnagyobb médiaplatformjává vált. Az alábbiakban bemutatom a YouTube történetének főbb mérföldköveit:

Alapítás és korai évek (2005–2006): A YouTube-ot 2005. február 14-én alapította három korábbi PayPal-alkalmazott: Steve Chen, Chad Hurley és Jawed Karim. Az első videót, "Me at the zoo" címmel, Jawed Karim töltötte fel 2005. április 23-án, amelyben a San Diego-i állatkertben az elefántokról beszélt. A platform gyors növekedésnek indult; 2006 júliusában már napi 100 millió videómegtekintést regisztráltak, és naponta 65 000 új videót töltöttek fel.

Google általi felvásárlás és növekedés (2006–2010): 2006. október 9-én a Google bejelentette, hogy 1,65 milliárd dollárért felvásárolja a YouTube-ot, az ügylet 2006. november 13-án zárult le. A felvásárlást követően a YouTube tovább növekedett, és 2010-re a világ egyik leglátogatottabb weboldalává vált.

Új funkciók és mobilalkalmazások (2011–2015): 2011-ben a YouTube bevezette az élő közvetítési szolgáltatást, lehetővé téve a felhasználók számára, hogy valós időben osszák meg tartalmaikat. 2015-re a YouTube alkalmazásai már elérhetőek voltak különböző platformokon, mint például okostelefonokon és táblagépeken, ami hozzájárult a mobilos videófogyasztás növekedéséhez.

YouTube Premium és zenei szolgáltatások (2015–2018): 2015-ben a YouTube elindította a YouTube Red szolgáltatást, amely később YouTube Premium néven vált ismertté. Ez a fizetős előfizetés hirdetésmentes videónézést és exkluzív tartalmakhoz való hozzáférést biztosított. Emellett elindult a YouTube Music, amely zenei streaming szolgáltatást kínál.

Verseny és újítások (2018–2025): Az elmúlt években a YouTube versenybe szállt más streaming szolgáltatásokkal, mint a Netflix és a Spotify. 2024-ben a YouTube hirdetési bevételei elérték a 36,1 milliárd dollárt, és előrejelzések szerint 2030-ra elérhetik a 64,2 milliárd dollárt. A YouTube Premium és a YouTube Music szolgáltatásoknak több mint 100 millió előfizetője van.  A platform továbbá a televíziós nézettség terén is vezető szerepet tölt be, különösen az Egyesült Államokban, ahol a YouTube a legnézettebb streaming szolgáltatás a televíziókon. 

Jelenlegi helyzet (2025): 2025-re a YouTube a világ második leglátogatottabb weboldalává vált, közvetlenül a Google mögött. A platform több mint 2,7 milliárd havi aktív felhasználóval rendelkezik, és naponta több mint 1 milliárd órányi tartalmat néznek meg rajta.

A YouTube tehát az elmúlt két évtizedben egy egyszerű videómegosztó oldalból a globális média és szórakoztatóipar meghatározó szereplőjévé nőtte ki magát, folyamatosan alkalmazkodva a technológiai fejlődéshez és a felhasználói igényekhez.

Ezt az adást, ahogy az elején is elmondom, két dolog is inspirálta. Az egyik a hagyományos online média helyzete a közösségi média platformokon, a másik Németh Ádámmal történő beszélgetésem, amikor is ezt az írást mutatta meg nekem.

Úgy tűnik, ismét változott egy nagyot a média világa, és ez a változás már folyamatban van, nem a közeljövő. Érdemes ezt észrevenni és levonni a megfelelő következtetéseket. A beszélgetőtársam most Bernschütz Mária.

Az adásban említett David Lync interjú errefelé található >>

Az adás meghallgatható a YouTube csatornánkon is, iratkozz is fel rá!

Az adás AI által készített leirata (erről is van szó az adásban):

A podcast beszélgetés középpontjában a közösségi média világának változásai állnak. A műsorvezetők arról beszélgetnek, hogy az utóbbi időben jelentős csökkenés tapasztalható a közösségi médiából érkező weboldal-látogatottságban. Különösen a Facebook esetében mutatkozik meg ez a tendencia, ahol 2024 folyamán a látogatók száma drasztikusan, akár 10%-ára is visszaesett az év eleji szinthez képest.

A beszélgetés során felmerül az a gyakran hangoztatott vélekedés, hogy a Facebook algoritmusai okolhatók a csökkenésért, mivel kevésbé jelenítik meg az egyes híreket és tartalmakat a felhasználók számára. Azonban a podcast résztvevői ennél mélyebbre ásnak, és azt vizsgálják, hogy milyen egyéb tényezők befolyásolhatják ezt a jelenséget. Szó esik arról, hogy a Facebook és más közösségi platformok, például a Twitter (vagy új nevén X), valamint annak különféle klónjai is egyre inkább saját tartalmaikat helyezik előtérbe, így kevesebb látogatót irányítanak külső weboldalakra.

A beszélgetés tovább boncolgatja a közösségi média szerepét a hírfogyasztásban és a marketingben, valamint a lehetséges stratégiákat, amelyeket a tartalomgyártóknak és vállalkozásoknak alkalmazniuk kell ebben a változó digitális környezetben. Felvetődik az is, hogy a közösségi platformok hogyan formálják át a médiafogyasztási szokásokat, és milyen kihívások elé állítják azokat, akik korábban ezekből a csatornákból szerezték legfőbb forgalmukat.

Összességében a podcast egy átfogó és gondolatébresztő beszélgetést nyújt a közösségi média világának átalakulásáról, annak hatásairól és a lehetséges alkalmazkodási stratégiákról.

Az utóbbi években a generációelmélet a marketing meghatározó elmélete lett. Elsősorban a közösségi média használata, az azzal kapcsolatos történések tárgyalása lényegében elképzelhetetlen a generációelmélet nélkül. De valóban így van ez? Tényleg ez a helyes út?

A generációelméletet sokan és sokféle módon bírálják. A podcastunban Bernschütz Máriával arról beszélgetünk, vajon valóban jó ez az egész generációzás? Valóban ezt és így kell csinálni?

Az adás elérhető a YouTube-on is. Iratkozz is fel a csatornánkra!

A beszélgetés (AI) leírása:

A beszélgetés elején a résztvevők felidézik, hogy a generációk témája milyen gyakran kerül elő a mindennapokban, különösen a médiában és a tudományos diskurzusban. Hangsúlyozzák, hogy az utóbbi időben a Béta generáció fogalma is egyre többször merül fel, bár ezzel kapcsolatban még csak kevés konkrét kutatás áll rendelkezésre. Ennek kapcsán reflektálnak arra, hogy a generációk közötti különbségekről szóló narratívák gyakran a médiában és a popkultúrában válnak népszerűvé, és ezek az általánosítások nem mindig állják meg a helyüket.

A Z generáció kapcsán részletesen elemzik, hogy ez a korosztály már a digitális világban nőtt fel, ami mélyen meghatározza gondolkodásmódjukat, szokásaikat és társas kapcsolataikat. Beszélnek arról, hogy a technológia iránti nyitottság, a közösségi média használata és a gyors információfogyasztás kulcsfontosságú jellemzői ennek a generációnak. Ezt összehasonlítják az idősebb generációk tapasztalataival, akik számára a digitalizáció csak később vált életük részévé. Megjegyzik, hogy ezek a különbségek gyakran nemzedékek közötti konfliktusokat is szülhetnek, például a munkahelyeken, ahol eltérő kommunikációs stílusok és elvárások ütköznek.

A beszélgetés egy pontján megkérdőjelezik a generációk szerinti osztályozás értelmét. Hangsúlyozzák, hogy bár a születési évek alapján történő kategorizálás egyszerűsíti a komplex társadalmi folyamatok elemzését, mégis veszélyeket rejt magában, mivel figyelmen kívül hagyja az egyének közötti óriási különbségeket. Példaként említik, hogy egy adott generáción belül az egyéni tapasztalatokat meghatározhatja a földrajzi hely, a társadalmi-gazdasági státusz és az egyéni családi háttér, amelyeket a generációs címkézés hajlamos homogenizálni.

Részletesen kitérnek arra is, hogy a generációs címkék néha önbeteljesítő jóslatként működnek. Amikor például egy fiatalabb generáció tagjaira ráaggatják, hogy „mindig telefonon lógnak” vagy „kevésbé érdeklődőek a hagyományos értékek iránt”, ezek a sztereotípiák alakíthatják az önképüket és társadalmi helyzetüket. Az idősebb generációk számára pedig az ilyen címkézések azzal a veszéllyel járnak, hogy elzárkóznak az új technológiák és szokások megértésétől, ami tovább mélyítheti a nemzedékek közötti szakadékot.

A beszélgetés során szó esik a munkáltatói és oktatási rendszerek felelősségéről is. Például megvitatják, hogy sok munkahely a generációs különbségekre hivatkozva magyarázza a kommunikációs és együttműködési problémákat, miközben ezek gyakran inkább az egyéni preferenciákból vagy a vállalati kultúrából fakadnak. Az oktatásban pedig kiemelik, hogy a Z generáció digitális tanulási stílusait a tantervek gyakran nem tudják megfelelően kiszolgálni, ami a hagyományos oktatási módszerek újragondolásának szükségességére mutat rá.

A Béta generációval kapcsolatban megállapítják, hogy bár ennek a korcsoportnak a meghatározása még alakulóban van, már most érdekes kérdéseket vet fel. Vajon mennyire indokolt egy újabb generációs kategória bevezetése, és hogyan különböztethető meg ez a csoport a Z generációtól? A résztvevők egyetértenek abban, hogy bár az új kategóriák tudományos szempontból izgalmasak lehetnek, a társadalmi hasznosságuk attól függ, hogy képesek-e valós betekintést nyújtani az egyes korosztályok életébe és kihívásaiba.

A beszélgetés végén összegzik, hogy bár a generációkra alapozott kutatások segíthetnek nagyobb összefüggések megértésében, ezek mindig csak a társadalmi és kulturális kontextussal együtt értelmezhetők. Hangsúlyozzák, hogy az emberek életét számtalan tényező befolyásolja, és a generációs címkék soha nem helyettesíthetik az egyének megértésére irányuló mélyebb vizsgálatot.

Érdekes kérdés, hogy az állandó mobilhasználat és az ezzel járó online jelenlét vajon örökké velünk lesz mostantól? Vagy majd idővel leszokunk róla? Azt hiszem, erre majd csak évtizedek múlva lesz válasz - vagy akkor sem.

De addig is vannak sokan, akik szeretnének hosszabb-rövidebb ideig offline lenni, szeretnének mobilfüggőség nélkül élni. Erről is szól a digitális detox, amiről a podcast adában beszélgetünk Bernschüzt Máriával.

Mari hozta a témát, de én is sok elemével találkoztam az utóbbi hetekben is. Van egyfajta igény erre, csak én kicsit szkeptikus vagyok abban, hogy ez mennyire tömeges. Vajon lehet ez egyfajta pozicionálás? Lehet ebből szolgáltatás? Erről is beszélgetünk, és el is jutunk valameddig.

Az adás itt hallgatható meg a YouTube-on, iratkozz fel a csatornánkra is!

A beszélgetés tartalma:

A podcast epizódja a digitális detox és a mobiltelefon nélküli életmód témáját járja körül. A beszélgetés elején a beszélgető partnerek egy olyan sorozatról mesélnek, amelyben a főszereplő azért tudta elkerülni a kompromittáló fotók nyilvánosságra kerülését, mert egy olyan kávézóban tartózkodott, ahol tilos volt a mobiltelefonok használata. Ez a helyszín, egy "phone-free café," inspirációként szolgált a beszélgetés további részéhez.

A résztvevők több szempontból is megvizsgálják, hogy milyen előnyökkel járhat, ha valaki időszakosan vagy akár hosszabb távon is korlátozza a digitális eszközök használatát. Szó esik arról, hogy a folyamatos online jelenlét milyen hatással van a mentális egészségre, a kapcsolatokra és a személyes időre. Kiemelik, hogy sokan szinte reflexből nyúlnak a telefonjuk után, még akkor is, ha valójában nincs rá szükségük, és ez hogyan befolyásolja a produktivitást és a jelenben való létezést.

Az egyik fő gondolat az, hogy a digitális detox nem feltétlenül azt jelenti, hogy valaki teljesen megszabadul a technológiától, hanem inkább egy tudatosabb és kiegyensúlyozottabb hozzáállást. A beszélgetés során példákat hoznak fel arra, hogyan lehet apró lépésekkel csökkenteni a technológiára való ráutaltságot, például telefonmentes zónák vagy idősávok kialakításával.

A résztvevők személyes tapasztalatokat is megosztanak, például arról, hogy milyen nehézségekkel és előnyökkel jár a digitális detox kipróbálása. Különösen hangsúlyozzák, hogy a technológia tudatos használata segíthet abban, hogy az emberek jobban kapcsolódjanak egymáshoz és a saját életükhöz.

Az epizód végére a beszélgetés konklúziója, hogy bár a technológia rengeteg előnyt hoz, fontos megtalálni az egyensúlyt annak használatában. Az önreflexió és a szokások tudatosítása kulcsfontosságú lépés lehet a mentális és érzelmi jólét megőrzése érdekében.

Használjuk nap mint nap a mesterséges intelligenciát. Néha nem is tudjuk, hogy mikor, máskor pontosan tudjuk, mire és mit. Napról napra újabb mesterséges intelligencia szolgáltatások érhetőek el...

De miért? Miért kell ez nekünk? Mit ad többet, mint amikor nem volt AI eszköz? És valóban el fogja venni a munkánkat?

Erről beszélgetek Bernschütz Máriával ebben az adásban. Próbáljuk körbejárni az okokat és egy kicsit a következményeket is. És várjuk a véleményed, örülünk, ha te is megosztod, mit gondolsz erről!

A podcastban szó van az asimovi robotika három törvényéről. Aki nem ismerné ezeket, íme:

1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.

Vagy bővebben a Wikipedia szócikkben (ahol kicsit bővebben szó van a törvények történetéről, a kiegészítésekről és persze a 0. törvényről is). 

Az adás itt érhető el a Youtube-on. Iratkozz fel a csatornánkra is, nehogy lemaradj a következőről!

A podcast fő témája a mesterséges intelligencia (MI) volt, amely egyre nagyobb hatással van mindennapi életünkre, munkánkra és a társadalomra. A beszélgetés során számos érdekes aspektust érintettünk, például az MI jelenlegi és jövőbeli felhasználási lehetőségeit, valamint a hozzá kapcsolódó kihívásokat és lehetőségeket.

Miért foglalkozzunk a mesterséges intelligenciával?

Az MI eszközök – például arcfelismerő rendszerek, szövegíró algoritmusok vagy automatikus ügyfélszolgálati megoldások – már most is jelen vannak mindennapjainkban, és használatuk folyamatosan bővül. A technológia fejlesztése nemcsak kényelmesebbé teheti az életünket, de gazdasági előnyökkel is járhat, hiszen rengeteg rutinszerű, monoton feladat automatizálható.

Hogyan változtatja meg az MI a munka világát?

Az egyik fő kérdés, hogy az MI milyen hatással lesz a munkaerőpiacra. Sok jelenlegi munkakör, amely rutinfeladatokat tartalmaz – például szövegírás, termékleírás készítése, képszerkesztés – a jövőben könnyen kiváltható lehet MI-eszközökkel. Ez ugyanakkor félelmeket is szül, mivel egyes emberek elveszíthetik munkájukat.

Viszont a technológia új munkalehetőségeket is teremt: például olyan szakemberekre lesz szükség, akik az MI által generált tartalmakat ellenőrzik, finomhangolják vagy épp tanítják a rendszereket. Úgy látjuk, hogy a legnagyobb kihívás az lesz, hogy az emberek alkalmazkodni tudjanak ezekhez az új feladatokhoz.

A társadalom elfogadja az MI-t?

Érdekes megfigyelés, hogy a technológia elfogadásában generációs különbségek mutatkoznak. Míg a fiatalabb generációk nyitottabbak az MI-alapú megoldásokra (például robotizált ügyfélszolgálatra), az idősebbek gyakran idegenkednek az ilyen újításoktól. Az automatizált boltok és az önkiszolgáló rendszerek például már ma is elérhetők, de sokak számára még mindig szokatlanok.

Miért van szükség az MI-re?

Az MI nemcsak hatékonyságot hozhat, hanem segíthet abban is, hogy a kreatívabb és magasabb hozzáadott értéket képviselő munkákra fókuszálhassunk. A monoton feladatok elvégzését gépek végezhetik, így az emberek több időt fordíthatnak olyan tevékenységekre, amelyek valódi értéket adnak hozzá az életükhöz vagy munkájukhoz.

Mi lesz azokkal, akik nem tudnak alkalmazkodni?

A beszélgetés kitért azokra az etikai és társadalmi kérdésekre is, hogy mi történik azokkal, akik nem tudják átképezni magukat vagy alkalmazkodni az új technológiákhoz. Felmerült a garantált alapjövedelem vagy a robotok adóztatásának ötlete is, mint lehetséges megoldás a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére.

Mit hozhat a jövő?

A beszélgetés végén elhangzott, hogy a mesterséges intelligencia és a robotok már nem csupán sci-fi történetek részei. Az MI technológia fejlődése megállíthatatlan, és a társadalomnak alkalmazkodnia kell ehhez az „új normához”. Bár sok kihívással kell szembenéznünk, a technológia rengeteg lehetőséget is tartogat, amelyeket érdemes kihasználni.

A podcast végső tanulsága: az MI nem az ellenségünk, hanem egy eszköz, amelyet meg kell tanulnunk helyesen használni a jövőnk érdekében.

Miközben lassan vége az évnek, mi Bernschütz Máriával egy NMHH kutatás kapcsán beszélgetünk arról, tényleg az-e a legérdekesebb adat az internetezők videónézésével kapcsolatban, hogy melyik eszközt mennyi ideig nézik. Nem is nagyon emelnék ki belőle semmit, nem a kutatásról beszélgetünk (az ott van a cikkben), hanem azokról a dolgokról, amik erről eszünkbe jutottak.

Iratkozz fel a YouTube csatornánkra is!

Az adás itt eréhető el közvetlenül a YouTube-on >>>

Van a Netflixen egy nagyon érdekes dokumentumfilm, a Buy now! The shopping conspiracy. Üzenetében nagyon fontos, stílusában talán kicsit bulváros, de sok tekintetben hiteles alkotás. Azt hiszem mindenkinek érdemes megnéznie, aki a marketinggel vagy értékesítéssel foglalkozik, és talán a cégvezetőknek is kötelezővé tenném. Íme az előzetese:

Illetve a közvetlen Netflixes link >>, ha van előfizetésed.

A film kapcsán beszélgetünk dr. Bernschütz Máriával mindenféle olyan témáról, ami a mai világ fenntarthatósága, a környezetszennyezés, a túlfogyasztás. A beszélgetésben említett másik Netflix dokumentumfilm a The Social Dilemma, az előzetese itt érhető el>>, a film pedig a Netflixen itt >>.

Mit gondoltok a filmről? Írd meg a véleményed, és iratkozz fel az Onlinemarketing.hu YouTube csatornájára, hogy ne maradj le az újabb podcast adásokról!

A Vásárolj most! - podcast epizód itt érhető el a YouTube-on>> vagy hallgathatod a beágyazott videót:

Pár hete belefutottam egy cikkbe, ami arról ír: a 2025-től születetteket már GenB-nek, vagyis béta generációnak kell nevezni. Ez egy olyan újabb váltás, ami azt hiszem kellően érdekes téma egy beszélgetéshez, főleg Dr. Bernschütz Máriával, akinek a generáció elméletek, a generációban való gondolkodás az egyik fő szakmai témája.

A cikk itt találhat, a podcastban pedig azt hiszem elég sok dologról beszélünk, körbejárjuk ezt a kérdéskört.

Iratkozz fel a YouTube csatornánkra is!

A Karácsony közelségének biztos jele, hogy megkapjuk a különböző felületeken az érzelmeinkre ható karácsonyi reklámokat. Ismerjük őket, hosszabb-rövidebb filmek, és nem az a céljuk, hogy azonnal vásároljunk.

Nem titkoltan vegyes érzelmekkel beszélgetünk ezekről Bernschütz Máriával a MarkeingMozzarella adásában, és a beszélgetésben elhangzottakhoz kapcsolódva választottam a bejegyzésnek a képét is (megköszönve Marinak a fotót, aki belefutott valahol Budapesten). Ezen kívül még kapcsolódó blogbejegyzés A karácsony öt szeretetnyelve is, ami árnyalja, kiegészíti a beszélgetésünket.

Jó szórakozást hozzá, és ha még nem tetted meg, iratkozz fel a csatornánkra is!

Amióta nem csináltunk új podcastot, sok új dolog történt. Például egyik hétről a másikra betiltották a hazai általános és középiskolákban a mobiltelefon és minden internet képes eszköz használatát.

Igen, ez már kicsit lerágott csont is azóta, de szerintem amíg ez a tiltás nem alakul át egy átgondolt, az érintettek véleményét is meghallgató rugalmas szabályozássá, addig beszélni kell róla. Nem szabad abba belenyugodni, hogy egyfajta önkénnyel visszalövik az oktatást technológiailag a XX. században, és a valós problémák megoldása helyett csak tiltanak.

Ez semmilyen szempontból nem jó, és ezért is gondoltuk azt, hogy érdemes erről beszélgetni.

Az adásban elhangzott oldalak, amiket érdemes megnézni, illetve amik kapcsolódnak hozzá:

Mit indítottál el Kate!? - Generatika blog

Médiatudor - a tudatos mobilhasználat, Pócsik Ilona

Kütyüjogsi - Tudatos digitális szülő - Fülöp Hajnalka hivatalos oldala

Dr. Baracsi Katalin, az internetjogász

Jövőhéten pedig új adással jövünk, addig is hallgassátok ezt, a régieket, és iratkozzatok fel a Youtube csatornára is!

Ma lenne 55 éves Miskolczy Csaba. Még nem volt 50 éves, amikor meghalt, és olyan űrt hagyott maga mögött, ami a mai napig megmaradt bennem is.

Csabával mint a Blogter alapítójával találkoztam először, majd elkezdtünk közösen dolgozni, és a startup világot is elsősorban miatta, vele ismertem meg. Én végül maradtam marketinges, bár egy időben csináltuk a startup konferenciákat, a rendezvényeket. Csaba volt az, aki újra és újra megkeresett, ha volt valami érdekes. Ez öt és fél éve nincs... Nem keres, nem beszélgetünk.

Emlékezzünk rá, mert bár sok tekintetben megosztó ember volt, de az a jószándék és tenni akarás, ami őt jellemezte, minden akadályt le tudott győzni, nagyon sok ajtót ki tudott nyitni. Emlékezzünk rá, mert nagyon sokat tett a hazai internet és a hazai startup világért, ami nem ilyen lenne, ha ő nem lett volna. És emlékezzünk rá, hogy példa lehessen mindenkinek, aki újat akar építeni, új területeket akar megismerni.

Csaba, hiányzol...

A mesterséges intelligencia megoldások ígérete az, hogy helyettünk gondolkozik, helyettünk old meg feladatokat. De ha már próbáltad használni valamelyiket, mondjuk a legismertebb ChatGPT-t, akkor nagyon hamar rájöhettél, hogy azért ezt is meg kell tanulni. Tanfolyamok, videók, cikkek vannak arról, hogy is kell használni az ilyen eszközöket. Hogyan kell promptolni, vagyis parancsokat írni, hogyan kell kezelni a kapott eredményeket, milyen trükkök segíthetik a hatékony munkát.

Sokan kipróbálják, és használják, mások csalódnak benne, és csak a hibákat sorolják. Ez utóbbi sokszor részben azért van, mert olyan célra próbálják használni, amire nem való (pl. a ChatGPT nem kereső, hanem nyelvi modell), részben azért, mert nem pont azt csinálja, amit várunk. Ez utóbbi csoportnak segíthet sokat a Skillbot által fejlesztett ChatMaster.

Hogy miért, erről beszélek az alábbi videóban. Ha pedig megtetszett, vagy kipróbálnád, egyrészt irány a weboldal, másrészt ha előfizetnél, használd regisztrációhoz az OM50 kuponkódot, és ezzel az első 3 hónapra féláron kapod meg a szolgáltatást.

Lesz ez még jobb? Meddig kell kibírni a válságot? Mi fog történni a hazai gazdaságban a következő hónapokban? És milyen marketinges eszközeink vannak vagy lehetnének, hogy válságállók legyünk?

Ezekről beszélgetünk a legújabb podcast-ban Bernschütz Máriával. Azután pár hét nyaralás, majd újult erővel folytatjuk!

Iratkozz fel a csatornánkra itt.

És meghallgathatod az adást itt is.

Podcastunk negyedik adásában ismét a mesterséges intelligenciáról beszélünk. Elsősorban a tartalom előállításról, és a mesterséges influencerekről. A téma azért is nagyon érdekes, mert egy olyan változó időszakban vagyunk, amikor túl kevés információval rendelkezünk ahhoz, hogy biztos és főleg biztonságos stratégiai döntéseket tudjunk hozni.

Vajon egy cégnek, egy márkának hogyan kell viszonyulnia ehhez a szép új világhoz? Érdemes már most elköteleződni a mesterséges intelligencia által elérhető megoldások mellett minden területen, vagy inkább várjunk még? Nem egyszerű ezekre választ adni. A podcastban Bernschütz Máriával beszélgetünk erről, és még sok másról is. Az adás itt is elérhető.

Írtam már nem is olyan régen a TEMU-ról, de a podcast-ban kicsit személyesebb véleményemet is megosztom. De beszélgetünk még a hazai következményekről és az e-kereskedelemről, és arról is, milyen várakozásaim vannak.

Fogyasszátok egészséggel a podcast harmadik adását!

 Iratkozzatok fel a csatornánkra is!

Ismét új adással jelentkezünk a podcastban, az e heti téma a mesterséges intelligencia. Arról beszélgetünk, hogy mit nevezhetünk mesterséges intelligenciának, miért csalódhattak sokan a ma elérhető szolgáltatásokban, és egyáltalán hogyan is lehetne okosan használni mondjuk a ChatGPT-t?

Néhány problémafelvetés, pár tipp, és talán némi okosság is - fogyasszátok egészséggel!

Iratkozzatok fel a csatornánkra is!

Köszönjük a visszajelzéseket a nulladik adásunk után, tanultunk belőle, és íme az első olyan adásunk, ami már hosszában és tartalmában is olyan, amilyet szeretnénk csinálni.

Hetente tervezzük, hogy jelentkezünk új adásokkal, reméljük tudjuk majd tartani. Az első adásban a Googleről beszélgetünk, arról, hogy változnak a felhasználói szokások, hogyan változik a Google kereső, és mi minden történik a legismertebb keresővel kapcsolatban.

Az adásban említett cikk, amely az amerikai (USA) keresésekkel kapcsolatos, itt található: Survey: 54% of people look through more search results vs. 5 years ago

Itt pedig egy ajánlott cikk a kiszivárgott 2500 oldal kapcsán: The biggest findings in the Google Search leak

Az adás a YouTube-on itt érhető el, és aki beágyazva hallgatná, íme:

Néhány hónapja, még tavaly év vége felé merült fel egy baráti beszélgetésen, hogy milyen jó lenne szakmai témákról beszélgetni, és azt megmutatni az érdeklődőknek. Bernschütz Máriával már nagyon régóta ismerjük egymást, és sok közös projektben vettünk részt. Ráadásul mindketten rendszeresen tartunk előadásokat, tanítunk is - hátha tudunk mások számára is érdekes gondolatokat megosztani.

Aztán nagyon sok más dolog történt, így csak most, május végén jutottunk el odáig, hogy az elképzelést tett is kövesse. Május 28-án leültünk, beszélgettünk, és azt fel is vettük. Aztán megvágtam, generáltattam egy mesterséges intelligenciával intro zenét, egy másikkal pedig képet is - így született meg az első podcast adásunk. Illetve a nulladik, mert ezt még kicsit kísérletinek gondoljuk mindketten.

Címnek valami olyat kerestünk, ami még nincs, ami kicsit szokatlan, de valamiért közel áll hozzánk. Így került a választás az egyetlen olyan olasz sajtra, amely az egész országra jellemző. Hogy miért sajt és miért olasz? Ez egy kicsit maradjon a mi titkunk, majd talán egy későbbi adásban azt is elmeséljük :)

Addig pedig hallgassatok meg bennünket, és írjátok meg a véleményeteket, és azt is, miről hallgatnátok szívesen?

Pontosan 20 éve, hogy Magyarország is teljes jogú tagja lett az Európai Uniónak. Bennem akkor egyfajta megérkezés érzés volt: végre. Végre nemcsak földrajzilag vagyunk európaiak, hanem politikailag is. Végre elértük azt a szintet, ahonnan már elsősorban a tudásunk, a tehetségünk és nem elsősorban a külső körülmények számítanak. Végre részesei lehettünk valami nagyon jónak gazdasági és politikai értelemben. És végre elindulhatunk egy nekem nagyon tetsző úton.

Az EU tagságunk kézzelfogható, érezhető eredménye egy olyan politikai és gazdasági stabilitás, amely a tagságunkból következik. Egy olyan társaságnak lettünk a része, amely erős gazdaságilag és ugyanakkor erős politikailag is. A másik kézzelfogható eredmény persze a pénz: pénzt kapunk azért, hogy az országunk gazdaságilag megerősödjön.

Aztán ez a 20 év mégse lett az a fantasztikus sikertörténet, mint amik a várakozások voltak. Kiderült, az EU mégsem annyira erős politikailag, és bár segít, ha baj van, de annak ára van. Politikai és persze gazdasági ára is. De mindezekkel együtt az EU továbbra is egy nagyon jó hely maradt, csak valahogy már nem borít el mindent egyfajta rózsaszín köd. Más vágyni rá, mint vele élni.

Az EU tagságunk azt is jelenti, hogy mi is beleszólunk a döntésekbe. Mondjanak bármit mindenféle politikusok, igenis van beleszólásunk, több is, mint azt a lakosságszámunk vagy akár a gazdasági súlyunk indokolná. És ez így helyes, az EU alapeszméi alapvetően arra a fajta liberális gondolkodásra épülnek, amelynek része, hogy nem kell senkit elnyomni, mindenkinek van szava (addig a szintig, amíg ezzel szét nem veri az egészet, teszem hozzá).

Az EU persze sokak szemében egy hatalmas bürokratikus intézményrendszer, szinte átláthatatlan döntéshozói szintekkel, mindenféle itthonról kevésbé ismert arcokkal. Sokak érzik azt, olyan, mintha a fejünk fölött hoznának meg döntéseket - ami a képviseleti demokrácia rendszere miatt persze igaz is. Nagy a távolság, nagy az ismerethiány, nem tűnik úgy, mintha bárki is beleszólhatna ebbe. Pedig van rá mód, ha mással nem is, az olyan választásokkal, mint pl. az EU Parlamenti választás, ami idén is lesz pár hét múlva. És még sok más csatornán is, amihez persze kell némi plusz ismeret: az EU működésének az ismerete.

De tagok vagyunk, 20 éve. És mi, magyarok, szeretjük az EU-t. Szeretjük, hogy nem kell a határátlépéskor ellenőrzés a legtöbb EU-s országba, szeretjük, hogy nem kell extra díjat fizetni a telefonálásért vagy internetezésért a mobilunkra külföldön, szeretjük, hogy mindenféle nagyobb probléma nélkül tudunk az EU-ban bárhol munkát vállalni, szeretjük, hogy az ERASMUS program keretében külföldön is tanulhatunk néhány hónapot a hazai egyetemi képzés mellett, és szeretjük, hogy európaiak vagyunk.

Persze sok politikusunk nem szereti: az EU egy olyan klub, aminek szabályai és elvárásai is vannak. Olyan szabályok és elvárások, amelyek korlátoznak bennünket. Nem lehet akármilyen törvényeket elfogadni, nem lehet következmények nélkül szembemenni az EU alapszabályaival. Ezt is vállaltuk 20 éve, amikor tagok lettünk. Lehet ez ellen prüszkölni, lehet szembemenni, lehet politikai ügyeket kreálni, lehet démonizálni az EU-t, lehet csúsztatásokat, hazugságokat terjeszteni a propaganda média segítségével, attól még ezek a szabályok ránk is vonatkoznak, de ami a legfontosabb: bennünket is védenek.

Szeretem, hogy az EU tagjai vagyunk. Az EU a legjobb dolog, ami Európában történt az elmúlt sok száz évben. Gazdasági prosperitást hozott, békét, nyugalmat, bizalmat. Azt hozta, hogy mára az EU sokak számára a vágyott világ. Nem véletlenül ide jönnek a menekültek, és nem véletlen, hogy az USA-ban is sokan ismerik fel az EU bizonyos értékeit. Jó helyen vagyunk, szerencsések vagyunk. Alapvetően - minden nehézség ellenére - jól élünk.

Helló, Európai Unió, jó a részednek lenni. Csak így tovább, maradj meg annak, aminek születtél: az európai nemzetek közös ügyének, ami a békét és a jólétet szolgálja. És ne dőlj be a populista politikusok szólamainak!

A TEMU megjelenése a kiskereskedelmi piacon olyan vehemenciával történt, olyan mértékben befolyásolta azt, hogy senki nem tudott elmenni szó nélkül e mellett. A hazai online kiskereskedelmi szektort, vagyis a webáruházak piacát egyébként is sok tényező nehezíti. A kormány által egyoldalúan, előkészítés nélkül bevezetett kötelező postai kiszállítás, a romló kiskereskedelmi forgalom a fogyasztók szegényedése miatt önmagukban is kihívást jelentenek. De ezek mellett van jelen a TEMU, sok szektorban elkerülhetetlenül: követhetetlenül alacsony árakkal, arcpirítóan nagy kedvezményekkel, állandó akciókkal erodálja a hazai webáruházak forgalmát.

A jelenség nem ismeretlen. A hazai magas forgalmi adók, a bizonytalan forint-euró árfolyam, a szabályozási környezet kiszámíthatatlansága, röviden az alacsony versenyképesség miatt a hazai kiskereskedelem eleve hatalmas hátrányból indul. Számos partnerünknél látjuk, hogy az igazi versenytársak nem a hazai, hasonló terméket árusító boltok, hanem a szomszéd országok webáruházai. Szlovákia, Románia, Csehország, Lengyelország, sőt, nem ritkán Ausztria. De ez évek óta így van, és ügyes akciókkal, jó kommunikációval, minőségi ügyfélszolgálattal azért kezelhető helyzet.

A TEMU nem. Van az az ár, ami alá nem lehet menni, van az az ár, ami alatt bármit csinálunk, veszteséges a kereskedelem. A TEMU-nak is, egyébként, de ők ezt piacszerzési költségként kezelik, miközben iszonyúan sokat hirdetnek is. Hogy mennyire sokat, azt ezen az oldalon, a Groww Digital által létrehozott TEMU indexen keresztül heti szinten követhetjük is. Most, amikor írom a bejegyzést, 70-es ez az érték, ami azt jelenti, hogy nagyon-nagyon-nagyon jelentős a jelenlétük. Ez az index a Google Shopping hirdetéseket nézi, de nemcsak ott vannak jelen, hanem a Facebook-on is, és bár arról nincs ilyen adat, de azt pl. tudhatjuk, hogy 2024 első negyedévében több, mint 45 millió dollárt költöttek világszinten ott.

A triviális tényen túl, ami a kiskereskedelmi forgalom esetében történő piacszerzést jelenti, van még egy feltételezett, bár csak közvetve bizonyított következménye is a TEMU nyomulásának: a hirdetési árak emelkedése. Ez szektoronként nagyon elétérő lehet, de annyira jelentős, hogy nemcsak olyan kis országban figyeltek fel erre, mint mi vagyunk. Az alábbi cikkben a Digiday szedte össze, amit az amerikai hirdetők tapasztaltak.

“Yes, we’re seeing a sharp incline in CPMs for several accounts, especially the clients that employ more broad targeting tactics,” said Adam Telian, head of media at GYK. “One account has seen nearly a 40% increase in CPMs over the last week resulting in a drastic decrease in results.”

Az persze kiderül a cikkből, hogy elsősorban akkor van baj, ha nagyon széles körben, kvázi mindenkinek hirdetünk, és sok szegmenst ez nem érint. Az se szükségszerű, hogy erről csak a TEMU tehet. Idehaza például a Facebook-on nagyon jelentős a kormánypropaganda költése is, így közvetve, de ez a kormányzati pénzköltés is nehezíti a hazai hirdetők helyzetét.

Mindezek mellett a TEMU-val nagyon nehéz mit kezdeni. Bár az EU most azzal, hogy túllépte a TEMU felhasználók száma európában a 45 milliót, kapott egy plusz lehetőséget: VLOP lett, vagyis very large online platform, nagyon nagy online szolgáltató. Ez a nemrég bevezett DSA EU-s szabályozás szerint extra kötelezettséget ró a TEMU-ra, ahogy erről a HWSW is ír.

A TEMU gyakorlatilag olyan piacszerző taktikát alkalmaz, amely nem tud örökké tartani. De elég sokáig tart, és elég sokáig fog még tartani ahhoz, hogy hatalmas problémákat okozzon webáruházaknak, és ez nem lesz jó senkinek. Nem lesz jó a hazai gazdaságnak és a hazai vevőknek sem. Bár ez utóbbi csoport most élvezheti az olcsó termékeket, de hosszabb távon a piacszűkülés hatása óhatatlanul áremelkedés lehet. 

De egyelőre a triviális tanácsokon megfogadásán kívül (legyen jobb a marketinged, próbálkozz akciókkal, építs márkát stb.) egy dolgot tehetünk: próbáljunk meg túlélni. Van fény az alagút végén, és az nem egy szemből jövő vonat.

A TEMU árkedvezményei még sokáig tarthatnak, de a hazai fogyasztók az előrejelzések szerint lassan, de biztosan több pénzt fognak költeni. És ezt ott fogják elkölteni, ami még működik. Csak győzzük kivárni...

Valahol szomorú az, hogy már nem napilappal kezdjük a napot. Nem kell elsétálni a postaládáig, nem kell kiszedni az újságot, széthajtogatni, majd átböngészni, amíg az ember visszaér a lakásba. Szomorú, de alapvetően természetes folyamat: az internet fokozatos térnyerése egyszerűen fölöslegessé tette azt, hogy napilapokból tájékozódjunk.

De persze a vidéki sajtó mindig is ennél kicsit többről szólt. Vidéken tanultam az újságírást, vidéken kezdtem el külsőzni még a kilencvenes években, amikor még internet sehol, és a napilapok voltak a legfontosabb hírforrások egyike. A vidéki sajtó, ahogy azt tanultam és tapasztaltam, egyfajta műhelyként működött. Lehetőséget adott kezdőknek tanulni, és a településen, környéken élőknek egyfajta szócsőként működni. A vidéki sajtóban mindig is kicsit érdekesebbek voltak a helyi hírek, mint ami az országban, vagy akár a nagyvilágban történt. Hiszen arra ott volt a tévé, a rádió.

Egyik első munkám egy olyan riport elkészítése volt, ami egy helyi kis kertet mutatott be. Egy kedves idősebb ember a bérházak között megbújó belső udvarok egyikében üvegházat készített és kiskertet tartott fenn, nagy szakértelemmel, sok érdekes növénnyel. És egy pillanatig nem éreztem, hogy ez érdektelen vagy degradáló munka lenne - érdekes és sokakat érdeklő téma volt ez. Persze a helyi politika is fontos volt a vidéki napilapokban, és a kilencvenes években az volt a szokás, hogy mindenki teret kapott, aki a helyi politikában kicsit is számított. Mert ez így volt helyes, így volt szabad.

Számomra nagyon fontos élmény volt az, hogy helyben ismert, jónevű és tapasztalt újságírókkal dolgozhattam együtt. Olyanokkal, akik képesek és hajlandóak is voltak tanítani. Tanítani azzal, amit csináltak (és ahogy csinálták), tanítani a hozzáállásukkal, az autonómiájukkal és persze mindennel, ami a munkájukhoz kapcsolódott. És ha valami hülyeséget írtam, nemcsak kijavították, hanem azt is elmondták, mi volt a gond.

Aztán ez a kétezres években elkezdett átalakulni. Részben azért, ahogy megváltozott a politikai környezet, részben azért, ahogy megváltoztak az olvasói szokások. A helyi sajtó mindig is politikacsináló volt, kézzel foghatóan önálló hatalmi ágként működött, és emiatt természetesen kellett a mindenkori hatalomnak is. Ami aztán hozta az olyan tulajdonosváltásokat, aminek már kevésbé üzleti, sokkal inkább politikai okai voltak. 

A 2010. óta uralkodó NER, a Nemzeti Együttműködés Rendszere, vagyis a Fidesz uralma ezt végül csúcsra járatta: lényegében bekebelezte a teljes vidéki sajtót, és a napilapokat ledegradálta egy olyan nem független, nem egyedi nyomtatott termékké, aminek egyértelmű célja a hatalmon lévők üzeneteinek a közvetítése. A sajtóból propagandává silányultak a vidéki lapok. Ez együtt járt a helyi szerkesztőségek szétverésével, a kicsit is jónevű és kicsit is magukra valamit adó szakemberek elüldözésével. Maradt a papír és a központi irányítás. A KESMA néven létrejött valami célja már nem az újság készítése, hanem a propaganda üzenetek minden csatornán keresztül történő közvetítése és a "narratíva meghatározása", jelentsen ez bármit is.

Ez a fent leírt két folyamat, vagyis az internet elterjedése és a politikai változások együttesen olyan helyzetet teremtettek, ahol sokaknak már csak megszokásból járt a helyi sajtó. És ez a megszokás lassan elmúlik. A fiatalok már nem lettek előfizetők, az idősek lassan elfogytak, elfogynak. Nem beszélve arról, hogy egyre kevesebb a helyi hír, és ami van, az is olyan, mintha kicsit hülyének lennének nézve az olvasók.

A megszokás nagy úr, de az újság nem olcsó, ahogy kicsit válságos időszak van, rögtön nagyobb a lemorzsolódás is. Ez végül azt hozta, hogy a vidéki (és egyébként az országos) napilapok példányszáma folyamatosan csökken, évente 5-10 százalékkal. Elfogynak az olvasók.

És ezzel együtt, a fent leírtak miatt, elfogynak a szerkesztőségek is. A központban készülő anyagok, a központi utasítások azt eredményezik, hogy végrehajtani kell. Nincs meg az a szabadság, az az autonómia, ami az alkotáshoz kell. A NER nem tűri az egyéni véleményt, aki kibeszél, aki nem tartja a sort, az áruló. És vidéken aki áruló, az nem kap munkát.

Ezzel együtt persze kialakultak azok az elsősorban online újságok, amelyek elkezdték betömködni a kialakult információs réseket. Ezek a kisebb helyi kiadványok szerepe nagyon fontos, de lényegében mind alulfinanszírozott, és nem sok tíz fős szerkesztőséggel dolgoznak, vagyis nem tudnak igazi műhelyként működni. Egyfajta lázadás ez, ennek megfelelően természetesen fontos is, de a vidéki sajtó szerepét nem tudják betölteni.

Mára lassan a Facebook teljesen át is vette azt a szerepet, amit régen a vidéki sajtó betöltött. A Facebook-on keresztül egy helyi csoportban hamarabb tudjuk meg, mi történik a lakókörzetünkben, milyen rendezvények lesznek, milyen újdonságok vannak. A születések és a halálok is, amik a helyi sajtó fontos részei voltak, nyomon követhetőek.

A Facebook szerepét persze a NER propaganda is felismerte, nem véletlen, hogy számolatlanul önti a pénzt olyan hirdetésekbe, amiknek nincs más céljuk, mint amit a vidéki sajtó bekebelezésével is el akartak érni: mindenhonnan a saját narratívájuk szóljon. Ez volt véleményem szerint az utolsó szög a vidéki sajtó koporsójában: amikor már nekik sem fontos az olvasottság, nekik sem fontos, mi történik a helyi lapokkal, hiszen ott a Facebook, pénz meg van minderre. De ez a pénz, ezek a milliárdok, amik a Facebookhoz vándorolnak, egyre jobban hiányoznak a hazai sajtóból. Ebből lehetne fizetni újságírókat, ebből működhetnének műhelyek - de láthatóan erre nincs semmi szüksége a hatalomnak.

A vidéki sajtó mára halott. Még látszik a teste, még itt van velünk, de már egyre kevésbé vesszük észre, egyre kevésbé fontos, egyre kisebb a jelentősége. Mára nem az a kérdés, feltámasztható-e, mára csak az a kérdés maradt, meddig működnek még a nyomdagépek. Mert ahogy nézegettem a példányszámokat, nem biztos, hogy a harmincas évekre maradnak olvasók.

A Magyar Posta is azon szervezetek egyike, amelyik állam az államban. Saját szabályok szerint működik, maga határozza meg, mit szabad az ügyfeleknek csinálni, milyen szolgáltatást nyújt és milyen minőségben. Sok fogást nem lehet rajta találni, hiszen ebből következően mindig igaza van: nem a Posta alkalmazkodik a jogszabályokhoz, hanem a jogszabályok a Postához.

A piacgazdaságba való elmúlt szűk 35 éves átmenet talán legkevésbé a Postát érintette, és ha nem történt volna az információtechnológiában az az iszonyatos fejlődés, ami miatt akár egy telefonon tudod olvasni ezeket a sorokat, azt hiszem a mai napig kikerülhetetlen lenne a szerepe. De nem ez történt, és például az online kereskedelem olyan igényt támasztott a csomagszállítási piacon, amely hirtelen hatalmas konkurenciát hívott életre. És miközben egyes levélküldemények kizárólag a Posta által továbbíthatóak, addig a csomagszállításban valódi piac alakult ki.

2024-ig.

Persze a Posta megpróbált mindent, még önálló csomagszállító céget is létrehozott, hogy ezzel elégítse ki az igényeket, de sem minőségben, sem árban nem sikerült jobbnak lenni, sőt, jellemzően inkább a rosszabb megítélésű cégek közé került. Ez persze azt jelentené egy normálisan működő piacgazdaságban, hogy javítani kellene a szolgáltatás minőségén, versenyképesebb árakat kellene kigazdálkodni, és egyáltalán, jobban kellene működni.

Persze a Postának mindig is megvolt az az előnye, amit a hatalmas infrastruktúra jelentett. Még 2024-ben is több, mint kétezer "postai szolgáltatóhely" van az országban (3155 településre, ugye). Kár, hogy ezzel az előnyével nem igazán tudott élni, majd így a húszas évekre ez inkább hátrány lett a magas költségek miatt. Hiszen megjelentek az olyan csomagpontok, ahol emberi közreműködés nélkül lehet feladni és átvenni csomagokat. És bár a Posta ebbe is bekapcsolódott, de sokkal kisebb szereplő, mint azt a valós piaci súlya indokolná.

Eközben a hagyományos postai szolgáltatások piaca folyamatosan zsugorodik. A hivatalos levelezésen és a "sárga" csekkeken kívül nem sok olyan terület maradt, ahol a Postára lenne szükségünk. Na jó, ha esetleg valaki sorsjegyet akar venni... De aztán tényleg nincs több, hiszen mindenre van vagy jobb, vagy más megoldás. Amúgy ezekre is, szóval ez se egy állandó piac.

De a hálózatot fenn kell tartani (ez sok helyen nem piaci kérdés), és ezt finanszírozni kell. Logikusnak tűnő lépés tehát, hogy olyan területen erősítsen a Posta, ami növekszik, ez pedig a kis csomagok kiszállítása. Logikus lenne tehát itt fejleszteni, itt válni versenyképessé. Csak ez egy állami cégnek, ahol a vezetők kiválasztása, hát, nem szükségszerűen kizárólag a szaktudás alapján történik, nem szokott sikerülni.

Ebben a helyzetben húzott egy merészet a kormány: egy egyszerű rendeletben, senkivel nem egyeztetve, helyzetbe hozta a Magyar Postát. A webáruházaknak kötelező feltüntetni és használni szállításai alternatívaként a Magyar Postát is.

Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.

Így megy ez, hogy Orwell után Vonnegutot is idézzem. De mennyire így... Most ott tartunk, hogy március 28-tól kötelező a Postával is szállíttatni, ha ezt kéri az ügyfél. De milyen feltételekkel? Milyen áron? Nem a Posta lenne a Posta, és nem a magyar állam lenne a magyar állam, ha ez világos és egyértelmű lenne. Bár egyre többet tudunk, de lesz sok részlet, amit majd a gyakorlat - értsd: a szabálytalan cégek büntetései - fog megmutatni.

Jellemző azért erre a helyzetre, hogy a webáruházak lefagytak. A szakmai szervezetek közül egyedül az Ecommerce Hungary igyekszik rendet vágni, és a nagy cégek közül egyedül az IKEA tudta áttörni a sajtó érdektelenségét a témával kapcsolatban.

Miközben a magyar állam egy újabb teljesen antidemokratikus lépéssel tovább erodálja a hazai piacgazdaságot, növeli a bizonytalanságot és rontja a vállalkozók helyzetét, mintha ezt így mindenki elfogadná. Ez van, ezt kell csinálni. "Akkor most itt fogunk élni."

Azt hiszem, ez a lépés tovább rontja a hazai gazdaság versenyképességét is. Egyszerűen lassan nem lehet rendes, teljes körű üzleti terveket építeni hosszabb távra, mert a szakértelmet messzire kerülő állami szabályozások kiszámíthatatlan és nagyon kockázatos környezetet hoznak létre. Mindezt azért, hogy egy alapvetően állami szereplőt helyzetbe hozzanak.

Írhatnám, hogy dühítő, bántó, szégyenletes, de sajnos azt kell írjam: megszokott. Nincs itt semmi látnivaló, így működik az illiberális kormányzás. Senkivel nem törődve, senkire nem hallgatva, mint elefánt a porcelánboltban.

De majd úgyis kiderül, hogy erről sem ők tehetnek.

Az elmúlt pár évtizedben sok olyan évet éltem át, amiről utólag el lehetett mondani: az volt a változás éve. A magyar online tartalmak ugrásszerű bővülése, a közösségi média (akkor még web 2.0) megjelenése majd fontossá válása, a Facebook dominanciája - ezek mind olyan változások voltak (és még ezen kívül is néhány), amelyek nem hirtelen történtek, de azért jól be lehet azonosítani egy-egy évet mindegyikhez.

A bejegyzés videóként a TikTok-on >>>

Azt hiszem, ilyen év lesz 2023 is. Az aktuális ok természetesen a mesterséges intelligencia (AI) térnyerése. Hiába van velünk már különböző módon az AI sok éve, hiába datálható a ChatGPT megjelenése 2022-höz, az igazi változást 2023 hozta el. Egyrészt igazán 2023-ban tanultuk meg a ChatGPT-t használni, másrészt gombamódra nőttek, jelentek meg az újabbnál újabb AI megoldások. Ma már képet, videót is készíthetünk a szövegek és program kódok mellett, és lassan egyre komplexebb feladatokat is meg tud oldani valamilyen AI, vagy néhány AI együttes használata.

Nem fog emiatt megszűnni a munkánk. Nem fog emiatt még hülyébb lenni az emberiség. De sok dolgot kell újratanulni, és sok folyamatot kell újragondolni. 2023 megmutatta, hogy a marketing pár éven belül nagyon más lesz, mint amilyennek korábban ismertük.

A marketinges gondolkodás egy összetett folyamat, hasonlóan sok más szellemi munkához. Igazán jó modelleket nehéz készíteni, inkább munkamódszerek, folyamatok vannak, amiken végig kell haladni. Nem lehet olyan sablonokat használni, ami biztosan mindenkinek jó. Azt szoktam mondani, hogy ahogy fodrász-gép sem létezik, hiszen nem egyforma az emberek feje, úgy marketing gép sem fog készülni soha. Az AI erre majdnem rácáfol... Mert bár nem marketing gép, de olyan összetett folyamatok már készíthetők AI segítségével, amelyek konkrét marketinges tervezési vagy megvalósítása munkákat megoldanak. Ez persze még messze van a valódi, humán gondolkodástól - kell még ember, amelyik egyrészt feltanítja az AI-t, másrészt az elején eldönti, mégis merre induljunk. De vajon ez örökké így lesz?

2023 megmutatta, hogy nem valószínű. Ha a fejlődés üteme olyan lesz, mint tavaly, akkor bizony elég lesz pár év, és akár egy konkrét tanácsadási folyamatot is képes lesz a gép végigvinni. 

Nem tudom, ez mennyire lesz jó vagy sem. Nem tudom, ez mennyire fogja hatékonyabbá tenni a cégeket, vagy épp ellenkezőleg, elindul majd egy folyamat, ami unalmassá és sablonossá teszi a kommunikációt. Mert az AI jelenleg nem kreatív, az még megmarad az embernek. De tanul, és egyre ügyesebb.

Egy dolgot tudok: a változás éve ezen a területen egyértelműen 2023 volt.

Ahogy az várható volt, ez az év vége nem lett olyan erős, mint amit megszoktunk. Érződik a fogyasztás visszaesése, a megfontoltabb vásárlás a lakossági piacon, és ez az üzleti piacot is óvatosságra készteti. Látjuk az ügyfeleink forgalmán, de a hozzánk érkező megkeresések számán is, hogy nem ez az az év vége, amikor sokan és sokat akarnak költeni, amikor hosszabb távon akarnak elköteleződni.

Nem igazán tudja senki, milyen lesz 2024. Amit látunk, ami várható, az idehaza nem túl biztató. Lesz egy gyenge évkezdés, és után egy szintén nem túl erős tavasz, és ezt csak nagy kérdőjelek követik. A nemzetközi helyzet is bizonytalan, és idehaza se látszik, hogy mikor fog elindulni úgy a gazdaság, hogy a kiskereskedelem is elkezdjen erősödni. Egyszerűen annyira sok tényező nem látszik, hogy nem lehet elkezdeni tervezgetni sem.

Én már hetek óta azon gondolkodom, mit kezdjünk magunkkal 2024-ben. Vajon merre lépjünk? Mi az, ami kell a vállalkozásoknak? Mi az, amire ténylegesen szükség lesz - és ki is tudják fizetni?

De ezeket a kérdéseket azt hiszem nemcsak én teszem fel...

Egy dolgot tudok biztosan: a dolgoknak az a rendje, hogy ez a fajta bizonytalanság előbb-utóbb elmúlik, és a piac ismét elkezd erősödni. Már a nyáron, vagy csak egy év múlva? Nem tudom. De aki addig kibírja, aki addig életben marad, az ismét jól járhat, ahogy a korábbi válságok végén is jól jártak a túlélő cégek. Szóval aki teheti, az tervezzen konzervatívan, tervezzen a bizonytalanra és a túlélésre. Legyen rugalmas, figyelje a változásokat, és ne álljon le a marketinggel se. Hiszen lehet, kevesebb a vevő, de attól még van. És akik vásárolnak, azok továbbra is részben a reklámok alapján döntenek.

Van még egy kis idő az idei évből. A karácsonyi készülődés alatt érdemes kitalálni különböző stratégiákat, ha még eddig nem tettük meg. Aztán pihenjük ki magunkat, ha tehetjük, és vágjunk bele egy új kalandba. Mert azt hiszem, jövőre se fogunk unatkozni.

(A borítóképet a DALL-E készítette, miután megmutattam neki ezt az írást.)

Az utóbbi egy évben szükségszerűvé vált, hogy a Mesterséges Intelligenciával foglalkozzunk. De a történet sokkal régebben kezdődött, hiszen mire a ChatGPT berobbant a köztudatba, addigra már számos eszközünk volt, ami részben MI alapon működött. A marketingben is: hirdetési rendszerek, termékajánlók, ügyfélszolgálati megoldások, chat alkalmazások. Lehet, a használatuk nem volt annyira látványos, mint a ChatGPT és társai, de itt voltak, és azóta is itt vannak velünk.

Azóta számos konferencián rengeteg előadásban, számos cikkben olvashattunk arról, mire is jó ez az egész. Mindenkinek vannak történetei, mennyire jó vagy mennyire nem jó egy-egy MI alkalmazás. A ChatGPT tudása, a Dall-e, a Midjourney ügyessége vagy bénasága... De vajon hányan használták már ezeket élesben? Hányan tudták beépíteni a mindennapi munkába? Ilyeneket is látunk, szerencsére.

Én is beépítettem, és a kollégáim is használják a Mesterséges Intelligenciát. Segítő társ, nem egy mindent megoldó Jolly Joker. De a munkát hatékonyabbá teszi, és sokszor segít olyan hétköznapi feladatokban is, amik korábban csak több idő alatt voltak megoldhatóak.

Ahogy írtam, az OTP Mobil SimpleTrends konferenciáján arra vállalkoztam, hogy élőben bemutatom, milyen az, amikor a Mesterséges Intelligenciát a marketing tervezés folyamatában használjuk fel. És bár volt némi technikai problémám, de végül sikerült a demonstráció: egy előre megírt brief és néhány sor parancs segítségével elkészítettünk néhány perc alatt egy kitalált vállalkozás marketing stratégiáját.

Működik. Jó, ez nem tökéletes, ezen még kell dolgozni. Sok információt eleve nem adtunk meg. Ellenőrizni is kell mindent, amit egy MI készített. De nagyon sokat segít, hiszen ötletet ad, ha kell egyszerűsít (például cikkekből készít kivonatot), képes helyettünk szabatosan fogalmazni, és ha kérjük, következtetéseket von le egy-egy témában.

A mesterséges intelligencia nekünk gondolkodik, nem helyettünk.

Arra gondoltam, megmutatom a konferencia példáját, de nem a végeredményt, csak a brief-et és a parancsokat. Vagyis ha érdekel, hogyan is néz ez ki a gyakorlatban, lépj be a ChatGPT-be, és indulhat is a móka!

Először adjuk meg neki a briefet, és készítse is el a marketing célokat ez alapján:

Kérlek, nézd meg az alábbi briefet, és javasolj marketing célt, célokat!

Egyedi, kis sorozatos naptárakat gyártó webshop. Feltöltheti bárki a képeit, amiket a cég ellenőriz, és azt követően megrendelhetővé teszi. A bevételből a képfeltöltővel osztozik.

A weboldal már működik, tesztelt és kipróbált. Néhány vevő már használja is. Az üzleti cél az éves 150 milliós forgalom elérése 3 év alatt.

A célcsoport jelenleg a magyar piac.

 Ha ez kész, akkor már sokkal kevesebbet kell írni. Legyen a következő parancs:

Kérlek, határozd meg a célcsoportokat!

 Jó, de szeretnénk többet tudni, mi a célcsoportjaink motivációja?

Kérlek, mutass be néhány buyer persona-t a célcsoportok alapján!

És akkor lássunk egy SWOT analízist!

Kérlek, mutasd be a cég erősségeit, gyengeségeit, a piaci lehetőségeket és a piaci veszélyeket!

Innen már csak egy lépés a stratégia:

Kérlek, a fentiek alapján javasolj stratégiát a cégnek!

És akkor még nézzük meg, hol is kellene kommunikálnunk:

Kérlek, javasolj kommunikációs csatornákat!

Fogalmam sincs, neked pontosan mit fog javasolni a ChatGPT. Ha az eredeti briefet átírod, akkor pedig biztosan valami olyat kapsz, amit én nem láthatok. De vigyázz: ezek csak inspirációk, és nem is készítettem el az összes lépést, ami egy stratégiához kell. Ez nagyon kevés információ, amit megadtunk. Ha "élesben" szeretnél tervezni, akkor egy sokkal részletesebb brief kell, kiegészítve a piaci ismeretekkel, a vállalkozás leírásával. Vagyis van egy csomó olyan feladat, amit nem csinál meg a mesterséges intelligencia. De ezt akkor is össze kell szedned, ha az egészet magad csinálod.

Nekünk már van ebben tapasztalatunk, és haladunk tovább: tanuljuk és gyakoroljuk ezt az új világot, amit a mesterséges intelligencia termet nekünk itt, a marketingben is.